Leszokás: két hét

Tegnap volt két hete, hogy nem gyújtottam rá. Most itt ülök, írom ezt a bejegyzést, számban nikotinos rágóval, és nagyon rá akarok gyújtani. Nagyon.

Tegnap esküvőn voltam, ahol többen dohányoztak, és semmi kísértés nem volt. Érdekes. Most, hogy egyetlen szál cigaretta sincs a közelemben, borzasztóan kívánom. Még a nikotinos rágógumi sem segít.

Két hét, és néha még vagyok így, mint ma. Ez még lesz így egy darabig. De basszus, jól esik, hogy két hétig ilyen ügyesen sikerült megállnom. Remélem, így is marad.

Christopher Moore - Mocskos meló

Teljesen véletlenül álltam meg néhány héttel ezelőtt a könyvesboltban Christopher Moore könyvei előtt. Átnéztem őket, elolvastam a szinopszisokat, és egyből eldöntöttem, hogy meg kell ismerkednem ennek az írónak a munkáival. Kezdésnek a Mocskos meló című regénye mellett döntöttem, és bár mindenhol azt olvasom, hogy a Biff című könyve az igazi etalon, kezdésnek ez is megtette. De még mennyire, hogy megtette!

„Halálnak lenni mocskos egy meló. De valakinek ezt is meg kell csinálni.

Charlie Asher egy normális fickó, aki kifejezetten jól érzi magát a saját kis normális életében. Kicsit neurotikus, kicsit túlaggódja a dolgokat, de azt is a normalitás határain belül teszi. Inkább bétahímnek lehetne nevezni őt, mint alfának, de Charlie már hozzászokott ehhez az állapothoz. Felesége okos, csinos, bájos nő, aki pontosan azért szereti őt, mert annyira normális. Gyermekük születik, és úgy tűnik, a dolgok nem is alakulhatnának jobban Charlie számára.

De aztán az emberek úgy kezdenek hullani Charlie körül, mint a legyek. Sötét árnyak suttognak neki a csatornákból, ismeretlen nevek jelennek meg a noteszében, bizonyos tárgyak vörösen izzanak a közelében. Igen, minden jel arra mutat, hogy valamiféle titokzatos erők új munkakörre jelölték ki Charlie Ashert. Mostantól ő lesz a Halál. Másoknak ez a vég. De neki csak a kezdet.”

Kezdem azzal, hogy a Mocskos meló baromira vicces. Nem csak egyes szituációk, de főleg a dialógusok, valamint Moore narrálása is egy az egyben telitalálat. Ritkán fordul velem elő, hogy tömegközlekedésen, olvasás közben vissza kell tartanom egy-egy hangos nevetést, de itt az író gondoskodott róla, hogy sürgősen eltereljem a figyelmem, ha nem akarok hülyét csinálni magamból a többi utas előtt.

Ezen kívül a sztori is vitt magával előre, nagyon hamar el lehet kapni a fonalat. Charlie Asher egy számára teljesen idegen, túlvilági helyzetbe csöppen, és mi vele együtt fedezzük fel, hogy mi is a dolga, mi lesz úgymond az új munkája, ez mivel jár. Moore pedig borzasztó fantáziával van megáldva, így nagyon szépen kitalálta, mi is az a bizonyos mocskos meló. A karakterek pedig… nem mondok semmit, mindenki ügyesen ki van dolgozva.

Úgyhogy olvassatok Christopher Moore-t, mert vicces, izgalmas és megint: mocskosul vicces!

Leszokás: a tizenegyedik nap

Megy az idő, ez a tizenegyedik nap! Tíz és egy napja nem gyújtottam rá! Bár rágó nélkül már régen megtettem volna és a reggeli kávé cigi nélkül még mindig mintha semmit sem érne (vagyis cakkpakk az egész reggel), viszont most itt tartok éppen.

Néha nagyon rám jön a cigizhetnék, néha viszont nem. Mintha az egyik vállamon egy ördög, a másikon egy angyal ücsörögne. Vicc nélkül, de tényleg olyan.

Mornin'

8:51 - Nincs egy órája, hogy keltem, de már a második kávémat iszom, a fejemet viszont még mindig nem dugtam ki, a függöny elhúzva, fogalmam sincs, milyen idő lehet odakint, de nagyon jól esne egy cigi, ami nincs itthon és különben is, már 9 napja nem szívtam, és közben 8:53 lett...

Leszokás: az első hét

Ma este lesz egy hete, hogy nem gyújtottam rá.

Hogyan bírom? Van, hogy könnyen, van, hogy nehezen. Érdekes mód a durvább elvonási tünetek az utóbbi napokban jöttek ki. Rágom a rágót, sokat segít, enélkül már biztos visszaestem volna. De tartom magam. Néha rám jön, hogy csak el kellene szívni egy szálat, aztán bekapok egy rágót és elmúlik a kísértés. Viszont a reggeli kávé mellé még mindig mocskosul tud hiányozni. Ez nem tudom, mikor lesz könnyebb. Ami érdekes, hogy a héten kétszer is mentem dohányboltba, igaz csak üdítőért, de nem estem kísértésbe.

Mindenesetre egy hete nem szívtam egyetlen szálat sem. Hiányzik, még nagyon az elején vagyok, de ha most rágyújtanék, esélyes, hogy nem esne olyan jól.

Három napos gondolat

Teljesen rendben van a három napos hétvége, de az a baj vele, hogy ugyanolyan gyorsan telik el, mint a két napos, viszont sokkal nehezebb vissza rázódni utána a mókuskerékbe. 

A semmitől délre, avagy megint egy Bukowski

Idén egy vakvásárlás következtében ismerkedtem meg Bukowski-val, és a Posta azonnal az egyik kedvenc könyvem lett. A napokban fejeztem be tőle az A semmitől délre című... novella... vagy inkább szösszenet-gyűjteményt.

Sokszor se eleje, de inkább se vége történetek, történetfoszlányok, amolyan karcolat-tár. Rövidebb sztorik, lecsúszott alakokról, alkoholos gőzben úszó éjszakákról, balhék, romlott nők, szex, még több alkohol, kétes figurák, röviden: bepillantás a társadalom peremébe. Szomorú és egyszerre vicces, megbotránkoztató és szókimondó. Most is mindenféle kompromisszumoktól mentes. Ha a főszereplőnek nagy dolga van, akkor Bukowski nem tököl, leírja, hogy szarni ment.

Ha nem olvastál még Bukowski-t, hát nagyon sürgősen olvass Bukowski-t, ám én még mindig azt mondom, hogy elsőnek a Posta lenne a legjobb választás, de semmiképp sem ez. Ezeket az elbeszéléseket tartogasd későbbre, a Posta után ugyanis remekül el tudod dönteni, mennyire vagy vevő erre a stílusra, hangulatra, erre a visszataszító, ám egyben borzasztóan vicces, már-már szatirikus miliőre.

Leszokás: 72 óra után

Tegnap este járt le az a bizonyos 72 óra. Nem tudom, érvényes-e ezzel vagánykodni így, hogy közben tolom a nikotin rágót, de a lényeg, hogy ma már a negyedik nap, hogy nem gyújtottam rá.

Elég sokszor megtalálnak a gondolatok, miszerint ha más dohányzik, nekem miért kell megvonnom magamtól, hiszen annyira jó érzés, annyira szerettem, de szerencsére sikerül elhessegetnem magam elől.

Mivel sok időm felszabadult, reggel már 10 perccel később kelek.

Jelenleg most itt tartok. Nem akarom feladni, de érdekes módon a mai nap nehezebben bírtam, mint például az elsőn.

Leszokás: a második nap

Igyekszem nem minden nap ezzel terhelni a blogot, de hát most mégis csak ez a helyzet. Szóval ha nem lenne a rágóm, akkor már feladtam volna. Tudja a dolgát, pár órára elvagyok vele, viszont még mindig reflexszerűen ki akarok menni rágyújtani. Amikor pedig tudatosul bennem, hogy nem lehet, mert nincs is mit elszívni, eléggé letör, de annyira, hogy legszívesebben rágyújtanék.

Amúgy érdekes, hogy ebben a helyzetben, amiben most vagyok, szinte felfoghatatlan számomra, hogy egy nem dohányzó hogyan képes menedzselni egy napját. Kávézik és nem gyújt rá. Eszik, aztán nem gyújt rá. Várakozik és nem gyújt rá. Lehet hülyeségnek hangzik mindez, de amikor valaki ugyanebben a cipőben járt, mint most én, biztos ő is elgondolkozott rajta, még akkor is, ha teljesen evidens a válasz: a nem dohányzó nem függ a nikotintól.

Jó lenne túl lenni az egészen, viszont amitől parázok, hogy előbb-utóbb a rágóról is le kell szoknom. Elvégre még mindig adja a nikotint a szervezetemnek. Remélem, hogy az már könnyebb lesz.

A cél, valamint a legrosszabb forgatókönyv: jelenleg egy doboz, 4 mg-os (ez a legerősebb) rágóm van. Ebben 30 szem található. Ha ez elfogy (remélem, kitart ezen a héten), akkor vásárolok még egyet. Ha az is elfogy, veszek egy 2 mg-os kiszerelést, majd azután még egyet. És ennyi. Ha nagyon sóvárgok utána is (de ez már tényleg a legrosszabb forgatókönyv), akkor még egyetlen egy, 2 mg-os rágót engedek meg magamnak. A cél tehát az, hogy négy, de maximum öt doboz rágóval oldjam meg a leszokást, egészen pontosan azt a részét, amiben segítség kell, ami jelen esetben a rágógumi. Nagyjából 5 hét.

Kíváncsi leszek, mennyire tudom tartani. Persze lehetne rágó nélkül is, de a nikotin teljes megvonásának beláthatatlan következményei lennének: vagy a környezetem idegeire mennék, vagy... rágyújtanék.

Tehát eddig: baromira hiányzik, de a rágó segít. És az is, hogy ezt kiírom magamból. Jelenleg kb. 44 órája nem gyújtottam rá.

Leszokás

Igen, a cigiről. Első nap.

Tegnap kidobtam mindent, ami a cigihez köthető itthon. A minap vettem nikotinrágót. Este pedig elszívtam az (elvileg) utolsó cigarettámat. Ma pedig még nem gyújtottam rá.

Bár a rágó sokat segít, de azért érzem, hogy így nem teljes a kép. Folyton kiakarok menni rágyújtani, annyira az életem részévé vált ez a rituálé. A kávénak is mintha egészen más íze lenne - és nem feltétlenül jó értelemben. Pokoli nehéz napok jönnek, kíváncsi leszek, hogy meddig bírom. Én tényleg szenvedélyesen szerettem dohányozni.

Mindenesetre lesz erre külön címke, aztán meglátjuk, hogyan alakul a továbbiakban. Időnként jelentem a helyzetet.

Sok sikert nekem!

Tavaszi fáradtság?

Valószínűleg a tavaszi fáradtság lesz az, ami rajtam van napok óta. Az embernek mindig van kifogása arra, mitől fáradt. Blogolni sem volt nagyon kedvem, a délutánjaim pedig félig katatón állapotban telnek, a kávé sem segít különösebben (bár bele sem merek gondolni, mi lenne, ha azt sem innék...).

Amúgy lement pár kiló, de nem szándékosan. Az évnek ezen szakaszában mindig szoktam súlyt veszteni, és általában ősszel szedem vissza. Az viszont még mindig fárasztó, amikor egy héten már a hatodik ember jegyzi meg, hogy mennyit fogytam... De ez ezzel jár.

Közben elolvastam életem első Cormac McCarthy regényét, az Odakint a sötétség-et. Hát, erős volt. Nehéz volt ráállni, és nyomasztott kellően, de napról napra vonzott magához ez a kegyetlen világ és rémes szituáció, amit McCarthy megteremtett.

Most perpillanat ezek vannak. A címtől már jól elkanyarodtam, de nincs kedvem újat kitalálni (ezért rossz az első mondat után spontán címet adni egy bejegyzésnek).

99. bejegyzés gyanánt

Tisztában vagyok vele, hogy nem ugyanaz a cég, de viccesen és egyben dühítően működik a világ, amikor azt olvasod, hogy egy robot szelfizik a Marson, miközben a Földön még mindig van, hogy a szolgáltatónál akadozik az internet. 

Anyák napja

Megvolt a második anyák napja, nélküle. Jól viseltem, de előtte azért ha belefutottam a témába, kicsit lehangolt. De aznap egész jól voltam.

Ami viszont durva, hogy például rádióban mennyire nyomják anyák napja előtt az ezzel kapcsolatos akciókat. Mikor lett ez ekkora reklámfogás? Vagy csak nekem új? Mindenesetre meglepődtem.

Konvektor Off!

Ezt most főleg magamnak jegyzem fel ide, hogy jövőre vissza tudjam nézni: miután már napok óta csak tartalékon ment az őrláng, a mai napon kikapcsoltam a konvektorokat. Az elmúlt hetekben jó párszor megfordult a fejemben, de végül úgy alakult, hogy csak-csak fel kellett tornászni a hőmérsékletet éjszakára. Most viszont off, a fűtési szezont lezárom.

Egymondatos #11

Végre nem azzal telik egy sablon beszélgetés, hogy milyen idő is van, hanem azzal, hogy ki milyen oltást kapott, és mik voltak a mellékhatások.