#525

Hiába érezzük úgy, hogy kell a környezetváltozás. Hiába érezzük azt, hogy ezt a lakást már kinőttük. Hiába vágyunk egy csendesebb környékre. Azért hat év az hat év, ez a kis kecó biztosan nagyon fog hiányozni.

Fontos!

Frissen elmosott, éppen száradó tányérok mellett ne panírozz, mert a liszt könnyen megborulhat!!!

Új remények

A múltkor említettem a költözést, azaz, hogy hamarosan esedékes lesz, hiszen a tulajdonos elakarja adni a lakást. Szóval, elébe mentünk a dolgoknak és harmadjára találtunk is egy pont ideális helyet. Igent is mondtunk rá, és nekünk lesz kiadva. Távol a belvárosi forgatagtól, egy kertvárosi részen fogunk élni, ha minden jól megy. A bérleti díj valamivel (nem sokkal) több, mint itt, de a környezet is nyugodtabb, sőt, a lakás maga is nagyobb.

Úgyhogy most pörög az agyam, hogy költözés mikor, hogyan, stb. De legalább történik valami.

Újra álmatlanul

Az elmúlt hetekben megint nem alszom túl fényesen. Pontosabban, az éjszaka jó részét végig tudom hunyni, azonban már jóval az ébresztő előtt csak a sötét plafont bámulom. Aztán amikor már sehogy sem kényelmes, inkább felkelek. Érzem is magamon napközben, hogy fáradtabb vagyok. Elkezdtem szedni egy alvás segítő, vény nélkül kapható tablettát rá (ez nem a reklám helye), de olyan sokat nem segít. 

Lassan lépnünk kell

Eljött ez a nap is: valamikor, a közeljövőben el akarják adni a lakást, amit bérelünk. Felajánlották, hogy esetleg vegyük meg mi, de az igazság az, hogy nem itt tervezzük a jövőnket. Mivel teljesen képlékeny, hogy mikor jelentik be, hogy jó lenne új helyet keresnünk, ezért úgy döntöttünk, hogy elébe megyünk a dolgoknak, így a napokban nekiállunk új hely után nézni.

Valahol picit örülök neki, hiszen “kinőttük” már ezt a lakást, és a környék is sokat romlott az elmúlt években. Viszont a hátam közepére sem kívánom a költözés okozta felfordulást. De annyi baj legyen, néha ez is az élet része.