aczerk: április 2023

#620

Mennyivel jobb lenne “Jó reggelt!” helyett azt mondani, hogy “Legyen olyan napod, amilyet érdemelsz!”

Furcsa volt ez a mai nap. Rengeteg dolgot csináltam, hasznos es haszontalan dolgokat egyaránt. Tettem, vettem de pihentem is. Viszont végig, egyetlen pillanatig sem éreztem azt, hogy kedvem van az adott dologhoz amit csinálok. Néha megkérdeztem magamtól, hogy akkor mégis mihez lenne kedvem? De nem tudtam mit felelni.

#618

Abból a szempontból bánom egyedül az iPhone-ra váltást, hogyha továbbra is almás maradok, akkor nem fogok tudni különböző készülékek között kísérletezgetni. Cserébe x évente egy új iPhone, némi újítással.

#617

Reggel megint korán kidobott az ágy. Gondoltam, akkor letudom a bevásárlást minél előbb, talán nem lesznek sokan. Így is lett. Viszont cserébe a polcok is hiányosak voltak.

#616

Üzleti terv: venni egy tanyát, hatalmas területtel. Legalább tíz kutya lenne ott. Aki kutyázni szeretne, az jöhet és játszhat velük. Aki pedig megszomjazik, az a tanya melletti macskás kávézóban ihat valamit.

#615

Néha elbambulok az embereken, ahogy jönnek-mennek, teszik a dolgukat, ki és be járkálnak a boltokba, hajtanak az autóval, úgy konkrétan nézem a nyüzsgő társadalmat. Arra gondolok, hogy ezek közül az emberek közül hánynak jut eszébe, hányan elmélkednek el azon, hogy ez így, ebben a formában tényleg jó-e? Hogy a kapitalizmus úgy bekötötte a szemünket, hogy észre sem vesszük a saját rabszolgaságunkat? A szabadság illúzióját lebegtetik a szemünk előtt azzal, hogy a szabadidőnk beáldozásáért drága holmikat vásárolhatunk, amiket birtokolva többnek érezhetjük magunkat?

Persze az is lehet, hogy kár ezen rágódni. Lehet, hogy az jár a legjobban, akinek ezek a gondolatok nem jutnak eszébe, elfogadja, hogy ez az élet, pontosabban a mi életünk rendje.

#614

Valaki írhatna egy könyvet, kicsit az 1984-re hajazó, nyomasztó jövőképpel arról, amikor a politikai korrektség már ijesztő méreteket ölt.

#613

Kicsit elburjánoztak Spotify-on a saját magam által kreált playlist-ek, szóval töröltem az összeset és elkezdtem elölről csinálni. Műfajok, hangulatok, alkalmak. Még messze nincs kész, és igazából sosem lesz teljesen kész, de nagyon jó érzés ezzel vacakolni.

#612

Tegnap remek vasárnapot hoztunk össze. Felkeltünk, én előbb, ő kicsit később. Elszaladtam boltba, közösen ebédet csináltunk. Ettünk, picit ejtőztünk, elmentünk sétálni. Hibátlan idő volt. Este vacsora, majd sorozat. Annyira idilli volt az egész nap, régen éreztem magam ilyen jól.

#611

Egyes napjaim fénypontja a szemben levő háztömb, pont szemben levő ablakából bámészkodó macska.

#610

Mániám lett, hogy fák csupasz ágait fotózom mostanság. Egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy lencsevégre kapjam. Majd egyszer valahova kirakom mind, amit az évek alatt csináltam.

#609

Napok óta úgy érzem magam, mintha a True Detective első évadában élnék. Nem a környezet miatt, ez attól merőben más, inkább azt mondanám, hogy lélekben kicsit Rustin Cohle vagyok mostanság.

#608

Ha boltban vagyok, és több időt töltök egy részlegen, amíg összeszedem onnan a szükséges dolgokat, mindig próbálom célzottan olyan helyre tenni a bevásárlókocsit, hogy tényleg senkinek ne legyen útban. Például ma, zöldség-gyümölcs részleg. Látom, hogy rohadt drága a körte, gondoltam azt úgysem vesz senki. Hát ott hagytam előtte.

#607

Éjjel azt álmodtam, hogy középiskolás vagyok, megyünk vissza a nyári szünet után. Utolsó tanév. Azonban az osztálytársaim, valamint az iskola többi tanulója a jelenlegi valamint a korábbi munkatársaim voltak. Furcsa. Mindenesetre jó érzés volt megint középiskolásnak lenni, még ha csak álmomban is. De valami eszméletlen szabadság-érzet járt át, amíg ott voltam. Mint aki mindent megtehet és aki előtt ott hever az egész világ. Aztán felébredtem…

#606

Bárcsak én lennék annyira fitt, mint a telefonom, ami folyton szoftverfrissítést akar.

#605

Kéne egy hét szabi, de valami erdei faházban, csak élelem, kávé, cigi és könyv legyen. 20 kilométeres körzeten pedig egy teremtett lélek se.

#604

Az élet kevésbé szép pillanatai közé tartozik, amikor kényelmesen elhelyezkedsz, majd hallod, hogy lejárt a mosógép. Te pedig nem az az ember vagy, aki képes benne hagyni a ruhákat.

#603

Ma vagyunk együtt 8 éve Párommal. Hihetetlen, hogy megy az idő. Mintha tegnap lett volna… Sok mindent megéltünk és átéltünk együtt. Lehetne a szokásos sablonokkal jönni, hogy voltak csodás pillanatok de volt néhány kevésbé jó is, azonban a lényeg, hogy el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Boldog vagyok vele.

#602

A helyi járatot csak békemenetnek hívom, lehet tippelni, melyik korosztály képviselteti magát több tucatszám.

#601

Mi van, ha a világ tele van NPC (non-player character) emberekkel, akik miután eltűnnek a látókörödből, egyszerűen semmivé válnak?

#600

Ha mindenképp muszáj lenne bálványt imádni és én dönthetném el, hogy mi lenne az, akkor a fekete kávét imádnám és hirdetném az igéit. A tejeskávé és az édesítőszerek használata istenkáromlás lenne, a koffeinmentes kávét pogánysággal bélyegezném, a komplett kávé fogyasztás megtagadása pedig ateizmus.

#599

Az openai-el való beszélgetés egyszerre szórakoztató és félelmetes. Picit azért rá lehet kattanni. Random hülyeségeket bedobok neki, hogy írjon róla történetet és olyan sztorit összerak, hogy csak nézek ki a fejemből.

#598

Végre olyan idő van, amit szeretek: napok óta folyamatos esőzés. Mindenki nyafog miatta, én pedig belül vigyorgok, mint egy kisgyerek.

#597

Visszatértem Twitterre. Igaz, hogy csak félgőzzel, de megint jelen vagyok. Mi lesz belőle, meddig tart, még én sem tudom, de itt megtalálsz, ha szeretnéd.

#596

Persze pont akkor lesz igazán bevackolós idő, amikor el kell indulni itthonról. Az univerzum néha tényleg elmehet az anyjába.

#595

Fák, ahogy a gyerekeiket ijesztgetik nevelő célzattal: “Ha rossz leszel, wc-papír lesz belőled!”

#594

Az emberiség megmentésére szolgáló, egyéb bolygók kolonizálásával egyetlen súlyos probléma van: végső soron ott is emberek fognak élni.

#593

Vajon azok az ismeretlen emberek, akiket szinte minden nap látok, például az utcán vagy a buszon, mit gondolhatnak rólam? Reggelente megjegyzik magukban, hogy “ma is itt van”? Vajon sejtik, hogy most róluk írok? Lehet, hogy valahova ők is írnak rólam?

#592

Még van egy kis időm. Hopsz, ezt még meg kell csinálnom. Na, most lesz pár szabad percem. Ja, ezt el kell pakolnom. Hátradőlök kicsit… de előbb ezt elintézem. Csak egy percem van, kihasználom. De ezt elfelejtettem, gyorsan elrendezem. Akkor szusszanok egy másodpercet. A francba, el fogok késni.

#591

Néha a valóság, mintha könyörögne, hogy meneküljünk előle.

#590

Egy hibátlanul elkészített bolognai majdnem olyan jó, mint a szex.

#589

Ha kézfogás közben nem vagy képes a másik szemébe nézni, akkor bizony egy ordas nagy paraszt vagy.

#588

Vannak kicsi vegyesboltok, ahol a pénztárost folyton boldogítja valami ismerőse. Ez egy jelenség, minden városban van ilyen. Viszont amikor arra mész be, hogy a boltos egyedül van, és maximálisan rád tud összpontosítani, furcsa hiányérzeted támad.

#587

Mivel a tegnapi nap időjárása finoman szólva is kaotikus volt, így a mai napon sétáltunk egy jót. Kimentünk a város melletti erdőbe, az idő kellemes volt, már-már meleg, de azért a fák közé érve nem bántuk, hogy dzsekiben mentünk. Lőttem pár képet, de a fények nem voltak túl jók. Mindegy, a lényeg úgyis a séta volt. Összebarátkoztunk egy kiskutyával is, ahogyan azt a gazdájától megtudtuk, ez volt az első sétája.

#586

Az előző lakásban nem volt kábeltévé, ezúttal kötöttünk előfizetést a net mellé, az azonban jó kérdés, hogy egy forintot is megér-e? Néha végig pörgetjük, de vagy egybites műsorok, vagy korrekt filmek, viszont épp mindig akkor végeláthatatlan reklámokkal. Eddig talán a Spektrum volt az, amin sikerült minőségi időt eltölteni, ahol tényleg vannak normális és érdekes műsorok.

#585

Létezik gyorsleves-függőség, magamon érzem. A Vifon csak a kapudrog, a Ramen és a Smack pedig a gyorslevesek kokainja.

#584

Egyik kávétól a másikig élek.

#583

Olyan szinten vegyes mostanság a zenei ízlésem, hogy nehéz rajtam kiigazodni. A hosszú évek során amúgy is hallgattam nagyon sok mindent, de az elmúlt időben szinte naponta változik. Még szerencse, hogy lassan mindenre van egy playlist-em.

Amúgy ideje lenne új előadókat is felfedezni. Kicsit tágítani kellene a látókört, színesítve velük a mindennapokat.

#582

Az elmúlt időben jócskán megvontam magamtól a hírek fogyasztását, de néha, néhány naponta azért átfutottam picit a fejleményeket. Akkor most ezen változatok: még ennyit sem fogok olvasni. Tudom, hogy struccpolitika, de nem érdekel. A nyugalmam fontosabb.

#581

Tegnap megcsináltam életem első pizzáját, úgy értve, hogy a tésztát is én gyúrtam. Ehhez 35 év kellett. A tészta elkészítése mindig egyfajta mumus volt számomra, de legyőztem a félelmeimet és bár a vesztesek nyugalmával álltam neki, nem is lett rossz. Mondjuk azért olyan jó sem, mert picit ropogósabbra sült annál, mint amennyire szerettem volna. Na de majd a következő!

#580

Még mindig keresem azt az embert, aki a cigis dobozokon levő, elrettentő képek miatt szokott le.

#579

Többen kérdezik ismerősök, hogy “na és milyenek a szomszédok?”

Ó - gondolom magamban - ha tudnátok, hogy addig vagyok boldog, amíg nem kell beszélgetnem szomszéddal…

#578

Ma sokáig aludtam, magamhoz képest legalábbis. Nem állítottam ébresztőt, fél kilenckor keltünk, ez nálam már bőven soknak számít. Ittam már két kávét. Az idő szürke. Csend van, Nagypéntek. Csak a konvektor halk morajlása töri meg a tökéletes csendet. Lehet, hogy ma ki sem lépek a lakásból? Lehet, hogy rám is fér.

#577

Hiányoznak a régi tavaszok. Amikor volt átmenet. Póló és hosszúnadrág, kellemes idő, se túl hideg, se túl meleg. Ha néha, egy-egy napra mégis kapunk belőle, a középiskolás éveket juttatja eszembe. Hogy közeledik a nyári szünet. Aztán eszembe jut, hogy már jó ideje nincs olyan, hogy nyári szünet. És ettől mindig picit szomorú leszek.

#576

Vannak furcsa dolgaim. Amikor megyek el otthonról és bezárom az ajtót, párszor megrángatom a kilincset - ezzel még nincs is probléma. Volt, hogy egy emelettel lejjebb jártam már, amikor vissza kellett mennem megnézni, hogy tényleg bezártam-e… Egyszer odáig fajult a dolog, hogy vissza kellett mennem a lakásba megnézni, minden el van-e zárva, ki van-e húzva, aminek ki kell lennie. Aztán amikor megállapítottam, hogy minden rendben van, elindultam az utamra. De két emelettel lejjebb elkezdett kattogni az agyam, hogy az ajtót vajon bezártam-e?

#575

Szerintem már évek óta nem hallottam és nem is jutott eszembe, ma reggel mégis a Here Comes the Sun ment a fejemben a Beatles-től. Érdekes, hiszen még az előadót sem szoktam hallgatni. Szerencsére a dal jó, úgyhogy hagytam, hogy tapadjon a dallam.

#574

Valahányszor szirénázó mentőautót hallok, mindig arra gondolok, hogy szegény valaki, biztos nem így tervezte a mai napját.

#573

Néha csak azért pörgetem át az Instagram-sztorikat, hogy ne legyen nézetlen sztori a felső sávban, semmi másért.

#572

Ha már nem tudsz mit mondani azoknak, akik nem értik meg, miért nem akarsz gyereket, akkor dobd be nekik, hogy plusz egy ember ezen a bolygón nem éppen környezetbarát.

#571

Közeleg a húsvét. Újabb kiváló alkalom arra, hogy miközben degeszre zabáljuk magunkat, panaszkodjunk, hogy milyen szarul megy.

#570

Nem figyelünk eléggé a jelekre. Néha az univerzum üzen, hogy ma ne menj sehova! Ilyen jel például, ha reggel álmos vagy.

#569

A hangok alapján a szomszédunknak ugyanolyan kávéfőzője van, mint nekünk. High five, Bro!

#568

Félelmetes belegondolni, hogy sosem tudhatjuk száz százalékig biztosan, mit csinálnak a velünk egy lépcsőházban élők, miután magukra zárják az ajtajukat. Vagy a pénztáros, aki reggelente mosolyogva húzza le a termékeidet. Vagy a buszsofőr, aki elvisz munkába. Mindenkinek megvannak a maga, négy fal között elvégzett furcsaságai, amit nem visz magával a kinti életbe, mert mielőtt kilép az ajtón, felveszi az álarcot, amit a társadalom megkövetel.

#567

Az elmúlt időben nagyon hiányzik a Twitter. Talán azért is néz ki úgy a blogom, mint egy Twitter-profil. De tudom, hogyha újra kezdeném ott, akkor itt akadna meg a közlési folyamat. Erre még aludnom kell párat.

#566

Mi van akkor, ha valaki, egy személy az életedből spontán eszedbe jut, az azért van, mert neki is éppen akkor, abban a pillanatban jutottál eszébe?

#565

Néha vannak furcsa dolgaim. Tegnap például elkalandozott a tekintetem a reluxán. Arra gondoltam, hogy vajon ki készítette? Mit csinálhat most? Tőlem mennyire lehet távol egy olyan reluxa, ami szintén az ő keze munkája? És vajon eszébe juthat, hogy valaki éppen rá gondol ismeretlenül?