Teljesen véletlenül álltam meg néhány héttel ezelőtt a könyvesboltban Christopher Moore könyvei előtt. Átnéztem őket, elolvastam a szinopszisokat, és egyből eldöntöttem, hogy meg kell ismerkednem ennek az írónak a munkáival. Kezdésnek a Mocskos meló című regénye mellett döntöttem, és bár mindenhol azt olvasom, hogy a Biff című könyve az igazi etalon, kezdésnek ez is megtette. De még mennyire, hogy megtette!
„Halálnak lenni mocskos egy meló. De valakinek ezt is meg kell csinálni.
Charlie Asher egy normális fickó, aki kifejezetten jól érzi magát a saját kis normális életében. Kicsit neurotikus, kicsit túlaggódja a dolgokat, de azt is a normalitás határain belül teszi. Inkább bétahímnek lehetne nevezni őt, mint alfának, de Charlie már hozzászokott ehhez az állapothoz. Felesége okos, csinos, bájos nő, aki pontosan azért szereti őt, mert annyira normális. Gyermekük születik, és úgy tűnik, a dolgok nem is alakulhatnának jobban Charlie számára.
De aztán az emberek úgy kezdenek hullani Charlie körül, mint a legyek. Sötét árnyak suttognak neki a csatornákból, ismeretlen nevek jelennek meg a noteszében, bizonyos tárgyak vörösen izzanak a közelében. Igen, minden jel arra mutat, hogy valamiféle titokzatos erők új munkakörre jelölték ki Charlie Ashert. Mostantól ő lesz a Halál. Másoknak ez a vég. De neki csak a kezdet.”
Kezdem azzal, hogy a Mocskos meló baromira vicces. Nem csak egyes szituációk, de főleg a dialógusok, valamint Moore narrálása is egy az egyben telitalálat. Ritkán fordul velem elő, hogy tömegközlekedésen, olvasás közben vissza kell tartanom egy-egy hangos nevetést, de itt az író gondoskodott róla, hogy sürgősen eltereljem a figyelmem, ha nem akarok hülyét csinálni magamból a többi utas előtt.
Ezen kívül a sztori is vitt magával előre, nagyon hamar el lehet kapni a fonalat. Charlie Asher egy számára teljesen idegen, túlvilági helyzetbe csöppen, és mi vele együtt fedezzük fel, hogy mi is a dolga, mi lesz úgymond az új munkája, ez mivel jár. Moore pedig borzasztó fantáziával van megáldva, így nagyon szépen kitalálta, mi is az a bizonyos mocskos meló. A karakterek pedig… nem mondok semmit, mindenki ügyesen ki van dolgozva.
Úgyhogy olvassatok Christopher Moore-t, mert vicces, izgalmas és megint: mocskosul vicces!