És akkor elkezdődött a jól megérdemelt szabadság. Lesz persze kiruccanás, lesz egy kis Balaton is, de holnap például világi nagy takarítás, a lakás minden négyzetcentiméterére kiterjedően. Azért ma délelőtt elmentem antikváriumba, haza is hoztam John Grisham - A Kakas bár, Lőrincz L. László - Gyilkos járt a kastélyomban, Leslie L. Lawrence - Mau Mau, Agasha Christie - Tíz kicsi néger című könyveket. Mindezeket olcsóbban, mint könyvesboltban egyetlen darab, új könyvet. Na, ezeket már tényleg nem tudom hova tenni. Lassan már muszáj lesz egy rendes könyvespolc. Egyébként baromi jó idő van, az idő is kellemesen lehűlt. Nem kicsit volt már húzós ez a kánikula. Sajnos ezt, ami ma van, ki kell élvezni, mert holnaptól megint szöknek felfelé a fokok.
Hír-stop?
Megint ideje lenne egy hírportál-stopot bevezetnem magam részére, egyszerűen felbasz, ami történik ebben a világban, de főleg ebben az országban. Azt már sikerült elérnem, hogy legalább reggel és este ne ezzel kezdjek/zárjak, legalább a nap eleje és a vége nem instant agyfasszal indul.
Sajnálom
Sajnálom, de a kezükben hangosan kulcscsomót zörgetó, vagy éppen a nyilvános helyen kihangosított telefonnal beszélő emberek felé zéró toleranciát tudok csak tanúsítani.
Hétvégi fejlemények
Éjszaka, olyan éjfél körül mi is kiálltunk a függőfolyosóra, amikor a vihar lecsapott. Azt hiszem a tegnapi elviselhetetlen meleg után ez kijárt.
A szombat antikváriumos böngészéssel, főzéssel és sorozat nézéssel telt, késő délután pedig, amikor már jobb volt az idő, kiültünk a térre, aztán pedig egy igen finom szendvicshez vettünk hozzávalókat.
Ma eddig takarítás, az ebéd készül, aztán meglátjuk.
Hőségben
Olyan embertelen hőség van, hogy nem találok szavakat. Nem kicsit nehezítette meg a munkába való visszatérést sem. Délután fogtuk magunkat és elmentünk bevásárolni. Még mindig baromi drága minden, sőt, drágább. Itthon a lakás is egy kisebb szauna. Fél pillanat alatt leizzadok, ha hirtelen mozdulatot teszek. A zuhany is csak szinte addig jó, amíg tart. És szombatra még melegebbet ígérnek. Ahogy elég gyakran hangoztatom itt a blogon: lehetne már ősz!
Karantén, utolsó nap
És akkor holnap vissza a mókuskerékbe. Furcsa lesz két hét után visszamenni. Olyan ez a mai nap, mintha egy sok vasárnapból összegyúrt, „mega-vasárnap” lenne. Melankolikus, ez nem kifejezés. Főzök, közben olvasok, már a mosógép is lejárt, a ruhák a szárogatón az erkélyen pihennek. Közben könyvespolcot nézek a neten, mert ha még egyetlen egy könyvet is veszek, azt már szó szerint nem tudom hova tenni. Szóval így telik a mai nap: mélabúsan, de nem semmittevősen „várom” a holnapot.
Jó lenne
Karantén-hétfő
A helyzet az, hogy már jobban vagyok. A karantén még tart, szóval nincs munka, és különben is: ilyenek a szép hétfők. Pihenni, itthon lenni, valamiért ez most nagyon megsimogatja a lelkemet. Visszasírom ezt még, mondjuk jövő héten.
Szombatvasárnap
Nyugis ütemben zajlik a hétvége. Főleg Californication-dara megy, már a harmadik évadot kezdtük el. Annyira halvány emlékeim vannak erről a sorozatról, hogy hihetetlen. Inkább csak bizonyos karakterek (Charlie Runkle) pillanatai maradtak meg jobban.
Most eljött a vasárnap, korán keltem, mert miért ne? Kellemesen hűvös levegő sunnyog be a bukóra nyitott ablakon. Ki kell élvezni, amíg be nem üt a délutáni dögmeleg. A város kezd ébredni, de ma úgyis hamar elcsendesül majd.
Átlagfogyasztás
Áramban még bőven beleesünk az átlagfogyasztásba, de télen a gázt túllépjük. Egyszerre vagyok kíváncsi rá és tartok is tőle, hogy ebben a fűtési szezonban mennyire fog rúgni a gázszámla. Az biztos, hogy nem akarok pulóverben aludni. Lesz nadrágszíj-meghúzás, ez tény. Főleg, ha mellette még az infláció is megállíthatatlan. Picit örülök, hogy egy-két éve letettem egy ötletemről, mert most katás vállalkozóként még amiatt is fájhatna a fejem.
Harmadik nap
Persze, nyilván igyekszem sokat pihenni, de nem akarom, hogy csak ebből álljon egy napom. Mosok, mosogatok, azért szeretnék mozgásban lenni. A lényeg, hogy meglegyen az egyensúly. Közben eléggé beborult mára az időjárás, picit érzem a fejemen is, hogy nem a legjobb. A vitaminok fogynak, a kávét nem kívánom annyira, de most megyek is, mert lejárt a mosógép.
Második nap
Pozitívan
Naplózni
A minap eszembe jutott egy érdekes gondolat: naplót írni. Igen, tudom, hogy most is azt csinálom. Amire én gondoltam, az a fizikai példány. Venni egy nagyon elegáns, direkt ezt a célt szolgáló naplót, hozzá egy olyan tollat, amivel öröm írni, és hát... írni. Majd ha kész, ha betelt, talán újat kezdeni, talán nem, de vagy eltenni valahova, vagy direkt ott hagyni valahol, hogy egyszer valaki megtalálja, és talán elteszi emlékbe. Talán ki akarja deríteni, hogy kinek a naplója, de az is lehet, hogy kidobja - nem tudni, mindenesetre ilyen gondolatokkal szórakoztatom magam itthon, egyedül.
Leteszteltek
Negatív lettem. Majd következett egy elég alapos vizsgálat, amely után a doktornő kijelentette, hogy új tesztet kell csinálni, méghozzá szerdán. Szóval holnap ismét lesz egy utam. Azt mondta, hogy addig pihenjek. Vitamin, sok folyadék.
Úgyhogy pihenek, követem az utasításokat, és szörnyülködve nézem, hogyan szívatják szanaszét szegény katás vállalkozókat.
Azért volt energiám ebédet csinálni: saláta, sajt, lilahagyma és uborka, fűszerekkel, kis ecettel és olajjal, majd végül pirított csirkemellcsíkokkal összekeverve. Nem lett rossz, na!
A hétfő elmarad
Befejeztük a Broad City-t. Az utolsó két évad már nem hozta a szintet, de összességében tetszett. Ugyanakkor kicsit már örültem, hogy vége lett.
Este nekiálltunk a Californication-nek. Én láttam már, Párom még nem, de néhány rész után neki is tetszik.
Az állapotom, nos, hőemelkedésem nincs, de eléggé szédelgős vagyok, könnyen elfáradok, a közérzetem elég gyatra. Délután háromkor tesztelnek le, kíváncsi leszek, hogy mi ez az egész. Addig pihenés és olvasás.
Fejlemények
A házi gyorsteszt negatív lett, holnap megyek dokihoz, hogy leteszteljen. A lázam tegnap lement. Jobban vagyok, de a végtagjaim fájnak és hamar elfáradok. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi ez az egész. Addig pihenés és házi kúra.
Láz
Na, reggelre rosszabb lett az állapot: 38,6-ot mutatott a lázmérő. Azóta szerencsére folyamatosan csökken. Hívtam háziorvost, lehet, hogy covid, mindenesetre délután lesz majd egy gyorsteszt.
Nem az én napom
Tegnap éjjel is úgy aludtam, ahogyan az elmúlt jó néhány éjszaka alatt is: egy szál gatyában, bukóra nyitott ablaknál. Nem sokkal az ébredés után már éreztem, hogy valami nem oké. Kicsit kapart a torkom.
Aztán napközben kezdtem érezni a közeledő esőt. Borzasztóan fájt a fejem, a végtagjaim hirtelen súlyos kilókkal lettek nehezebbek, ezen kívül fejen állva, egy kézen is eltudtam volna aludni.
Majd jött a hazamenetel. Nyilván lehült a levegő, szakadt az eső, én pedig nem készültem erre: póló, rövidnadrág, irány haza. Amire hazaértem, már annyira vacogtam, hogy alig találtam be a kulccsal a zárba. A hőmérsékletem 37,3. Vettem egy igazán forró zuhanyt, bekaptam egy gyógyszert, most ittam meg egy forró teát, és két pulóverben pihenek a kanapén.
Igen, mindezek nagy részét magamnak köszönhetem.
Utóirat: délután fél négykor, hazafelé a buszra szállva olyan határozottan köszöntem a sofőrnek, hogy "Jó reggelt!", talán észre sem vette.
BAZ+, Tankcsapda!
Nem úsztam meg, én is hallottam végül a BSW és a Tankcsapda közös "csodáját", a BAZ+ című szerzeményt. Nos, az tény és való, hogy az elmúlt években sokszor csalódtam már a Tankcsapdában, úgy zeneileg, mint emberileg, de amit most csináltak, azzal végképp kiírták magukat a rock történelemből - legalábbis részemről. Pedig váltig állítom, hogy a Legjobb méreg című albumuk hibátlan mestermunka. Az Agyarország (pedig az egy jóval későbbi darab) számomra az utolsó, úgy igazán hallgatható lemezük, mégis valami zseniális anyag. Erre tessék, jött egy dal, ami még BSW szinten is katasztrófa, ráadásul a Tankcsapda is közreműködik benne. Érted, az a Tankcsapda, akik anno egy ízig-vérig punk zenekarként indultak. Képtelen vagyok felfogni, hogyan jutottak el idáig. Mi vezette rá őket, hogy ilyenhez adják a nevüket. Hatalmas kár értük. Ha folytatták volna azt, amit az első, mondjuk tíz évben csináltak, az egyik kedvenc hazai csapatom lennének. Így viszont csak a csalódás marad, vagy talán már az sem.
Filmzenei koncert
Szóval tegnap délután teljesen véletlenül vettük észre, hogy este ingyenes, szimfonikus nagykoncert lesz a lakástól 3 percre, kint, szabadtéren.
Este vissza is mentünk. Több száz ember, nem vicc, erre nem számítottunk. Úgy másfél óráig hallgattuk. Jó volt, ment a Knight Rider, a Dallas, volt Ponyvaregény, ilyenek.
Három nagy probléma volt, ebből az egyik a nem várt tömeg. A másik, hogy vasárnapra tették. És végül a karmester, aki két dal között túlságosan sokat beszélt az adott filmről, annak a zenéjéről. Néha bőven hosszabb ideig, mint az adott dal tartott. De nem bántuk meg.
Hazafelé vettem egy hamburgert egy automata büfében, igazi "strandos hambi" érzés volt.
Jellemző
Talán most először voltam úgy vele, hogyha már szombaton megyek fodrászhoz, akkor az időpont ne kora reggel legyen, de végül csak 6:45-re tudott időpontot adni. Ettől függetlenül nem volt rossz korán kelni: az idő kellemesen hűvös, az ébredező város hangulatát imádom. Délután elvileg úgyis egy óra szieszta.
Celsius attack
Szóval tegnap ettünk jégkását, a kibírhatatlan kánikulát enyhítendő, viszont túlságosan édes volt, legalábbis amit én kértem. Attól még sétáltunk egy jót, hiába volt dögmeleg, viszont sehol sem lehetett hosszabb időre tanyát verni, mert a rosszarcú kéregetők mindenhol felbukkannak. A meleg még ma is tart, sőt, talán csúcson van. Ha legközelebb leszakad az ég, kiállok az utcára.