Azon már nem lepődök meg, hogy ez a csodálatos (nem az) dal szól a csapból is, már arra sem kapom fel a fejem, hogy az autóból üvölt... De az, hogy mellette még a sofőr és az utastársa is teli torokból üvöltik ki az ablakon, az azért túlmegy egy határon.
Vanília, kókusz, kávé
Én, aki amúgy szigorúan feketén, cukor és minden egyéb nélkül iszom a lehető legkeserűbb ízű kávékat, ma szabin vagyok, és úgy döntöttem, kipróbálok valamit. Habosítottam tejet, előtte egy kis vanília és kókusz aroma is került bele. Jól lehűtöttem, majd lefőztem egyenesen bele egy adag eszpresszót. Ami ezután történt, arra a tudósok sem számítottak.
Üdv a pokolban!
Nincs jobb szó erre az időjárásra. Pokolian meleg van ezen a héten. A panel falai sem segítenek, sőt. A helyzet az, hogy nincs menekvés. Hiába is zuhanyzom le többször, csak rövid időre segít. Lehetne már mondjuk október...
Crossmotorok ellenem
Egyszerűen nem értem ezt az egész crossmotor-jelenséget, de azt végképp nem, hogyan esküdhetnek össze ellenem? Más megoldást nem látok, hiszen mintha valahogyan kifigyelnék, mikor hajtom álomra a fejem, mert akkor hirtelen előbukkannak, hogy elhúzzanak az ablak alatt. És csak jönnek és jönnek. És hangosak, de nagyon.
A Broad City mégis jó
Annak idején csak részleteket láttam a Broad City című sorozatból, de nem nyerte el igazán a tetszésemet. Barátnőm szereti, többször feldobta, hogy nézhetnénk, végül a napokban beadtam a derekam. És basszus, ez a sorozat, így az első évad végéhez közeledve teljesen beszippantott.
A sztori egyszerű: két hétköznapi lány New Yorkban próbál meg boldogulni. Egyikük sem gazdag, egyikük sem lakik jó környéken. Ilana szabadszellemű, Abby kicsit zárkózottabb, mégis tökéletesen kiegészítik egymást.
Ami nagyon tetszik, hogy egyszerű emberekről szól. Nem a jól kereső közösségben játszódik, és nem a szép New Yorkot láthatjuk. Ezen kívül piszkosul provokatív és szabadszájú, a "felnőtt témák" minden epizód kb 70%-át teszik ki, ha nem többet.
Simán darálható cucc, nekem eddig mocskosul bejön.
Lomtalanítás
Szóval március-április környékén kiraknak egy felhívást a földszinten, hogy júniusban, ezen és ezen a napokon lesz lomtalanítás. Három nappal később a papír eltűnik. Aztán egyszer csak júniusban arra érsz haza, hogy egy konténer áll a ház előtt, és totál tele van.
Az élet zajlik
Az elmúlt napokban kissé alábbhagyott a közlési kényszerem, mármint ami a blogot illeti. Tulajdonképpen sok extra dolog nem történt az elmúlt napokban. Az időjárás részeg, menjen haza! Végre elkezdtem a Vörös sárkányt olvasni, ami ugye az első Hannibal Lecter regény. Illetve, érzek egy kis késztetést, hogy megdöntsem a tavaly olvasott könyvek számát, ami darabra pontosan 123, azaz százhuszonhárom. A Moly statisztikája szerint van rá esély. Ezen kívül annyi gulyáslevest sikerült főznöm, hogy a harmadik napja esszük - pedig megfogadtam, nem is egyszer, hogy ennyit nem kéne csinálnom. Igen, a harmadik napon már unalmas. Szóval az élet zajlik. Ahogy kell.
Vissza a zenéhez
Mostanság egyre inkább azon kapom magam, hogyha fülesen hallgatok valamit, az sokkal inkább zene, mint podcast, ahogyan az korábban lenni szokott. Több, mint valószínű, hogy a jó idő hozta ezt ki belőlem. Úgyhogy szól a hip-hop rendesen, ahogy illik.
Fesztiválos
A fesztivál a belvárosban rengeteg (és még több) embert vonzott. Nehezen dolgoztam fel azt a tömeget, szó szerint egy tenyérnyi hely sem volt szabadon a lezárt utcán. A koncertet nem élveztem különösebben, arról nem is beszélve, hogy rájöttem, túl régen voltam koncerten ahhoz, hogy ne érezzem túl hangosnak. Az árak az egekben, de nem akarok az öregember szerepében tetszelegni: összességében nem bántam meg, hogy lenéztünk. Egy-null a javamra, a komfortzóna ellen.
Álommunka?
Egy dolog biztos: egyedül vagyok a leghatékonyabb. Az elmúlt két napban egyedül dolgoztam, és meglepődtem, hogy mennyivel jobban megy minden is. Tanulság? Az emberek - hiába jövök ki jól velük általában - csak hátráltatnak.
Álmosság
Olyan álmosság van rajtam, hogy rossz lehet rám nézni. Pedig jól aludtam, eltekintve a hajnali, parkolóban történt részeg ordítozástól, de hát elkezdődött a nyári szünet, mostantól ez nem csak a hétvégékre korlátozódik.
Hétvégén fesztivál lesz a városban, és a belváros egyik nagy hátránya, hogy a szomszéd utcában kerül sor a hepaj lényegi részére, két színpad is ott lesz felállítva. Koncertek, tömeg, amit akarsz, illetve nem akarsz. Nem lesz egy nyugodt hétvége. Sajnos semmi érdemleges fellépő nem lesz, de azért szombat este lenézünk.
Helyzetjelentős
Mostanában elég sokat fáj a fejem. Persze rá lehet fogni a váltakozó időjárásra (van belőle bőven), de az is igaz, hogy csökkentettem a délutáni kávé adagomat, szóval meglehet, hogy estére a koffeinhiány miatt sajgok. Ettől függetlenül sajnos a fájdalomcsillapítót nem úszom meg, de legalább jobban alszom, feltehetőleg a mínusz egy kávé miatt.
Közben két Stephen King-et is olvasok: egyik a legújabb könyve, a Később. A másik egy novelláskötet, az Éjszakai műszak, amit még a születésnapomra kapott könyvesbolti kuponból vettem. Utóbbi könyvnél nem kapkodok: minden napra egy novella, és ennyi.
Most egyelőre csak ezek vannak, amikről szólnék. Az élet zajlik, az idő vészesen rohan, mintha muszáj lenne.
Égszakadás
A tegnapi tikkasztó, fülledt idő után este megkaptuk a magunkét: leszakadt az ég, ahogy illik. Aztán persze megint kisütött a Nap, de jól esett kicsit, hogy lehült a levegő. Kár, hogy mától megint beüt a meleg. Még mindig nem szeretem a nyarat.
Parkerdőben
Ez már a második olyan vasárnap délután volt, hogy fogtuk magunkat, kisétáltunk a város melletti parkerdőbe. Van ott egy tisztás, annak a szélén egy pad, asztallal. Vittünk egy-egy üdítőt, letelepedtünk, és beszélgettünk. Hallgattuk a madarakat, a szellő lágy hangját, ahogy lobogtatja a fák lombjait. Kis vasárnap délutáni chillezés.
Újabb antik szajré
Ismét jó üzletet csináltam. Délelőtt ellátogattam az antikváriumba, három könyvvel a táskámban távoztam, alig fizettem értük többet, mint 2000 forint.
Dean R. Koontz - Az eljövetel: Koontz könyvei azért jók, mert néhány elolvasása után az ember már pontosan tudja, mit kell várniuk tőle. Amolyan "popcorn" könyvek, a kellemesen borzongatós fajtából. Arra pedig tökéletes.
John Grisham - A halott üzlettárs: Vannak a "féltégla" könyvek. Ez egy egész tégla. De Grisham remek író, vakon is bizalmat szavazok neki.
Pet Petterson - Megtagadom: Ez az a könyv, amit már olvastam, de annyira tetszett (és annyira szép borítója van), hogy muszáj volt megvennem.
Pürék
Kreatívkodtam kicsit főzés közben, köret gyanánt: csináltam krumplipürét és zöldborsópürét. Összekevertem, ezen kívül oregánós tejfölt adtam hozzá. A végeredmény nem kicsit lett finom!
Kedvenc könyveim
Csináltam egy oldalt, ahova összegyűjtöm az úgymond kedvenc könyveimet. Ide kattintva érhető el. Folyamatosan frissül, és oldalt is kitettem a linket.
Kézírás
Azt vettem észre, hogy borzasztóan sokat romlott a kézírásom külalakja. Nem mintha bármikor is szép lett volna, de nem volt kimondottan ronda. Kíváncsi lennék, hogy másnál is megvan-e ez a jelenség, hiszen tagadhatatlan, hogy egyre kevesebbet írunk le bármit kézzel. De a lényeg, hogy engem ez eléggé zavar. Bár nem tartom valószínűnek, hogy ez bármikor igazán releváns tényező lesz, ugyanakkor nem ártana javítanom rajta - vagy elmenni háziorvosnak.
Az álmatlan álmos
A három nap pillanatok alatt elsuhant, de legalább ettünk finomakat, vasárnap sétáltunk egy nagyot. Azonban a zárás az kritikán aluli lett: tegnap éjjel az istenért sem tudtam elaludni. Forgolódás, kipattant szemek, majd amikor már majdnem álomba zuhantam, hirtelen nagyon melegem lett. A kinti forgalom sem csillapodott, hiába volt ünnepnap és késő este. A belváros és a nyitott ablak kombójának átka. Úgyhogy ma elég sokat szédelegtem, a kávé csak az íze miatt esett jól, de segíteni nagyon nem segített.
Old man
Minden bizonnyal a korral jár, de az este kilenc után, a ház előtt elhúzó crossmotorosokra lassan az öklömet rázom dühömben.
Zajlik
Szombat. Kora reggel fodrász, majd itthon rossz fejet raktam a szakállnyíróra, így jóval rövidebb lett, mint szerettem volna. Letudtunk néhány boltot, bolondok háza volt, az nem kifejezés. Csináltam ebédet, délután pedig egy röpke szieszta. Estefelé film, még egyikünk sem látta A bakancslistát. Jó volt.
Aztán megjött a vihar. Hatalmas dörgések, szó szerint zengett az ég. Vakító villanások. Jóval éjfél után aludtunk el, addigra már csak távoli morajlás, ugyanakkor megnyugtató eső hangja szűrődött be kívülről. Tőlem ritka szokás, hogy hétvégén nem állítok ébresztőt.
Ma, vasárnap azonban így volt. Kilenc előtt ébresztett a párom. Egyfelől jó volt ennyit aludni, másrészt viszont furcsa volt kilenckor még pizsamában lenni. Most kitakarítottunk. Délutánra séta van tervben. Zajlik a háromnapos hétvége.
Hosszúhétvége
Hosszúhétvége előtt: de jó, lesz sok idő mindenre.
Hosszúhétvége közben: fel sem tűnik, hogy több a szabadidő.
Hosszúhétvége után: ez jó rövid volt.
Kísértetszív
A napokban elolvastam Lisa Rogak - Kísértetszív című könyvét, amely történetesen egy Stephen King életrajzi regény.
Nos, a helyzet az, hogy le a kalappal!
Lisa Rogak átfogó munkát végzett, mindenre kiterjedően ismertette velünk a horrorkirály életét, születésétől egészen a könyv 2009-es megjelenéséig. Mindamellett, hogy alapos munkát végzett, az életrajzot egyszerűen jó olvasni. Megvan a lendülete, nincsenek üresjáratok - persze ehhez nagyban hozzájárult egy korántsem hétköznapi élet. Ugyanakkor meg merem kockáztatni, hogy Lisa Rogak a legátlagosabb ember életéből is képes lenne egy minimum korrekt kötetet összehozni.
Bátran merem ajánlani azoknak is, akik nem kimondottan kedvelik King munkásságát. Bár eddig is sejteni véltem, hogy King és én valamennyire rokonlelkek vagyunk, de ez a könyv közelebb hozta őt hozzám. Egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki szinte mindentől fél, aki nem érti, hogy mégis mi a francért képes rajongani érte ennyi ember, és aki évtizedek múltán is halálosan szerelmes a feleségébe.
Sokáig tologattam, de őszintén örülök, hogy végül elolvastam. Ugyan e-book formájában faltam be, de mindenképp kelleni fog egy fizikai példány belőle.
Száz oldal magány
Tartozom egy vallomással: néhány héttel ezelőtt kezembe vettem Gabrial García Marquez - Száz év magány című klasszikusát, és hát... nem ment. Olvastam, elvoltam vele, de nem kötött le. Körülbelül száz oldalt olvastam el belőle, amikor a következő napon úgy döntöttem, hogy nem folytatom, legalábbis egyelőre pihentetem. Néhány nappal később pedig rájöttem, hogy engem ez a könyv egész egyszerűen nem érdekel, mert nem köt le annyira, hogy a túlnyomó részén is átrágjam magam.
Nyilván emberek ezrei hagynak félbe könyveket szerte a világon, ugyanakkor ez rám egyáltalán nem jellemző. Legalábbis jó ideje. A másik dolog, hogy mégis csak egy klasszikusról van szó. Ki tudja, egyszer talán folytatom, de lehet, hogy elölről kezdem, ez viszont nem mostanában lesz.
Van, amikor nem megy
Mostanság megesik, hogy leülök írni egy bejegyzést, de csak bámulom az üres lapot. Aztán bezárom. Nem arról van szó, hogy elment a kedvem a blogolástól. Egyszerűen csak nem minden nap van mondanivalóm. Olykor kierőszakolok magamból valamit, ebből születnek a kétsoros posztok, amiknek jóformán nem sok értelme van, de hát a közlési kényszer már csak ilyen. Amúgy idén volt egy olyan, hangosan ki nem mondott, sehol le nem írt megállapodásom magammal, hogy igyekszem minden nap legalább egyet írni. Ez májusig tartotta magát, amikor is hagytam ki néha, egy-egy napot. De annyi baj legyen.
Kicsit más téma, de azért még a bloghoz kapcsolódik: unom a jelenlegi dizájnt. Lehet, hogy hamarosan beújítok valamit, másfelől viszont kicsit sokat vacakoltam vele ahhoz, hogy csak úgy dobjam. Ezt majd még meglátom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)