Idén egy vakvásárlás következtében ismerkedtem meg Bukowski-val, és a Posta azonnal az egyik kedvenc könyvem lett. A napokban fejeztem be tőle az A semmitől délre című... novella... vagy inkább szösszenet-gyűjteményt.
Sokszor se eleje, de inkább se vége történetek, történetfoszlányok, amolyan karcolat-tár. Rövidebb sztorik, lecsúszott alakokról, alkoholos gőzben úszó éjszakákról, balhék, romlott nők, szex, még több alkohol, kétes figurák, röviden: bepillantás a társadalom peremébe. Szomorú és egyszerre vicces, megbotránkoztató és szókimondó. Most is mindenféle kompromisszumoktól mentes. Ha a főszereplőnek nagy dolga van, akkor Bukowski nem tököl, leírja, hogy szarni ment.
Ha nem olvastál még Bukowski-t, hát nagyon sürgősen olvass Bukowski-t, ám én még mindig azt mondom, hogy elsőnek a Posta lenne a legjobb választás, de semmiképp sem ez. Ezeket az elbeszéléseket tartogasd későbbre, a Posta után ugyanis remekül el tudod dönteni, mennyire vagy vevő erre a stílusra, hangulatra, erre a visszataszító, ám egyben borzasztóan vicces, már-már szatirikus miliőre.