Szóval holnap kezdek az új munkahelyemen. Eléggé izgulok. Ráadásul még vasárnap is van, amit nem szeretek különösebben, így elég nyomasztó az egész.
Firkin
Tegnap hallottunk róluk először, tegnap hallgattuk meg itthon az első dalt tőlük, és tegnap este láttuk őket élőben. Ír kocsma-rock, elképesztő hangulatot sikerült csinálniuk. Sajnos az utolsó két dalt le kellett fújni, mivel jött a vihar, de amíg tartott, abban a közel másfél órában, addig remekül szórakoztunk.
Ámen!
Áldassék a neve mindenkinek, aki a Kinder tejszelet létrejöttében valamilyen formában részt vett!!!
Dracarys!
Megnéztük a House of the Dragon első részét. Nem akarok nagy feneket keríteni neki: első rész gyanánt kellemes Game of Thrones fanservice volt. Nem több.
Lényegében volt benne minden, ami egy GoT-rajongónak kell: sárkányok, dracarys, trancsírozás, indokolatlan szex, bajkeverő a családból, és utalgatás arra, hogy egyszer majd közeledni fog a tél. Korrekt volt, nem ájultam el tőle, de nem is untam magam a 65 perces játékidőben. Viszont ennél majd több kell. Nyilván adni fogok neki pár rész esélyt, és nagyon bízom benne, hogy a felsoroltaknál jóval többet is fog adni. Mondom ezt úgy, hogy számomra pont a Targaryen volt a legérdektelenebb szál a GoT-ban.
Egyelőre tehát korrekt próbálkozás, visszaadva a GoT-hangulatot. Aztán majd meglátjuk.
Nem is mondtam
A múltkor derült ki, hogy a főbérlőm nem csak, hogy ismerte apámat, de egy időben dolgoztak is együtt. Néhány éve még horgásztak is közösen.
Aznap, amikor ezt megtudtam, eléggé bosszús voltam, hogy ezt a felfedezést már nem mesélhetem el apámnak.
The Father
Tegnap megnéztük a The Father című, 2020-as filmet. Szóval... izé. Hol is kezdjem? A végén? Csak ültünk és a könnyeinket törölgettük. Mint akiket gyomorszájba vágtak, nem is egyszer.
A történet egy apáról szól, aki demens. Szerencsére nem lőtték el azt a történetvezetési sablont, hogy míg eleinte csak halványan mutatkoznak a jelek, addig a végére teljesen eluralkodik rajta a demencia. Ó, erről szó sincs, de nagyon nincs ám! A film teljes mértékig a címszereplő, Anthony szemszögén keresztül mutatja be, milyen az élet akkor, ha elér ez a borzasztó betegség. A képzelet és a valóság teljes összeolvadása, miközben mi, nézők próbáljuk összerakni a kirakós darabkáit, amit Anthony elméje elég csúnyán összekevert.
És hát Sir Anthony Hopkins. Amit itt játszik, az valami elképesztő. A színészet mesterfokozata. Hirtelen nem is tudom, hogy láttam-e tőle ennél meggyőzőbb alakítást.
Nem egy könnyű darab, nem is laza, délutáni mozi. A The Father sokkoló dráma, de pont attól sokkoló, hogy a demens személy nézőpontján keresztül mutatja be, milyen élet is ez. Az egyik legerősebb filmélmény, amit láttam.
It was a good day
Tegnap egy sok szempontból is jó nap volt: délelőtt kis takarítás, de főleg szelektálás a konyhában. Aztán egy finom ebéd, majd egy kiadós séta a város melletti tóhoz. Az idő kellemes volt és az esőt is sikerült megúszni: már bőven itthon voltunk amikor eleredt. Eléggé rákaptunk a Pedig jó ötletnek tűnt című dokusorozat újranézésére, de azért egy kis Mythbusters is belefért. Most inkább ilyeneket darálunk, mint sitcomokat.
Reveláció
A pillanat, amikor 34 éves fejjel rájössz, hogy a Hungária - Hotel Menthol című dalában mit jelent a "Kicsi Ricsi énekel".
Little Richard...
Ideje volt!
Végre, végre! Megjött az eső! Igaz, a hőmérséklet alig lett kevesebb, de olyan jó nyitott erkélyajtó mellett hallgatni ezt a megnyugtató hangot, miközben itt bent olvasok. Abszolút chill.
Kellemes molylepetés
A múltkor rendeltem könyveket egy Moly-os felhasználótól. Öt könyv, potom pénzekért. Levélváltásunk során az egyik levélben közölte, hogy a Stephen King - Állattemető könyv árát elengedi, mert már eléggé leharcolt (amúgy 500 Forint lett volna).
Tegnap megjött a csomag. Hú. Hát, nem is tudom, mit mondjak. Ennyire precízen még egy webshop sem csomagolja be. Nem elég, hogy a doboz korrektül volt leragasztva, kinyitva jöttek az igazi meglepetések: újságpapír és szivacsos bélés, se úgy, hogy egy tűt nem tudtál volna már belerakni.
És a könyvek? Egyesével, szépen becsomagolva. Mint a karácsonyi ajándékok. Nem túlzok, ha azt mondom, ilyen szépen elkészített csomagot még soha életemben nem kaptam.
A könyvek állapota pedig szinte, mintha újak volnának. Valóban, az Állattemető kicsit megviselt, de ennél sokkal rosszabbra számítottam. Első ránézésre majdhogynem új, viszont néhány oldalt már elengedett a kötés.
Innen is köszönöm a felhasználónak, hogy ennyire odafigyelt arra, hogy épségben megérkezzenek a könyvek!
Íme, ezeket rendeltem:
Stephen King - Állattemető
Ray Bradbury - Gonosz lélek közeleg
Virginia Woolf - A világítótorony
Graham Greene - A csendes amerikai
E.L. Doctorow - Regénykék az édeni Amerikából
Időpontfoglalás
A múlt héten szerettem volna online időpontot foglalni a kórházba, az általános sebészetre. Érdekes választ kaptam, miszerint ők nem tudnak ebben nekem segíteni, de hívjam fel ezt a számot, és ezt a melléket kérjem.
Oké.
Tegnap fel is hívtam őket. Szerencsére a "várt" várakoztatás elmaradt, elég hamar felvették, azonban sikerült a város talán legbunkóbb emberével beszélnem, aki végül egy teljesen hirtelen "viszhall!" után rám rakta a telefont.
Oké.
Ma bementem a kórházba. A kartonozóban a hölgy már nagyon kedves volt, és tudom, hogy ez nem az ő hibája, de a dátum: november 17.
Oké.
Nincs nagy bajom és pontosan tudom, hogy ennél komolyabb gonddal együtt élő emberek talán még későbbre is kapnak időpontot. Ami nekem van, az szimplán kellemetlen, együtt lehet vele élni, de nem vészes. Mit tehetek, várok.
De azért kíváncsiságból rákerestem a magánrendelésre, csak a vizsgálat díja láttán majdnem kiesett a kezemből a telefon.
Félreolvasás
Bármikor látom egy kirakatban, hogy "késélezést vállalunk", mindig azt olvasom elsőre, hogy "késelést vállalunk". Jó tudni - gondolom én, aztán leesik, hogy megint félreolvastam.
Én ezt nem értem
Távol álljon tőlem, hogy valaki öltözködési stílusa felett ítélkezzek, egyszerűen csak nem értem a logikát. Szóval. Harmincöt fok, vagy több. És egyre több emberen látom (felnőtt férfiak, nem idősek) a következő szettet: hosszúnadrág + szandál, de zokni nélkül. Picit ez a "döntsd el végre, hogy fázol-e vagy meleged van!" dilemma üti meg a fejemet, akárhányszor ilyet látok. Az elsőnél azt hittem, hogy talán nem akarja valamiért a lábát mutatni rövidben, de mivel megsülni sem akar, ezért mellé ott a szandál. De már nem az első, nem is a második, stb. ember jön velem szembe ugyanilyen szerelésben, és ugyanilyen meleg időkben. Na mindegy, gondoltam ezt kiírom magamból.
"Jó" reggelt!
Nem hiszem el, hogy hajnalban ide kell állni a parkolóba a kis hülyegyereknek, hogy szélesre nyitva a kocsija összes ajtaját elkezdje maximális hangerőn bömböltetni a mittudomén milyen autotonizált (sic!) magyar "rap" zenéjét. Sötét gondolatok fordultak meg a fejemben azzal kapcsolatban, hogy mi lenne ha én most szépen lemennék.
Álmatlan hajnal
Jellemző. Szombat van, alhatnék, erre felébredek, forgolódok, már sehogy sem kényelmes, az álom kirepült a szememből, akkor hát felkelek, nincs mese, ennyi volt, kezdődjön a nap, ránézek az órára, ami persze 5:03.
Pénteki dolgok
Na szóval, augusztus 29-én kezdhetek az új munkahelyen. Az előbb jöttünk meg bevásárlásból, és megint minden drágult. Rendeltem Molyon egy felhasználótól könyveket, a visszaigazolásban jelezte, hogy az egyiket ajándékba adja, mert eléggé leharcolt állapotban van (amúgy eredetileg 500 Forintért adta volna). A hétvégére nincs semmi terv, de lesz egy séta a városban valószínűleg. Holnap spagettit csinálok. Ezek vannak.
A bizalom hiánya
Képtelen vagyok bízni ebben a világban, amíg:
1.) Bárhol lehet télifagyit kapni.
2.) A kenyérre rásütik a címkét.
Ennyi, ilyen egyszerű.
Chill
A kanapén elnyúlva Capotét olvasok, a függöny mögül kukucskál befelé a kora esti napfény, miközben autók húznak el a ház előtt. Nem sok, de nem is kevés. Kezdek éhes lenni, rá kéne gyújtani, és eszembe jut, hogy talán kicsit sok kávét ittam ma, de annyi baj legyen.
Gyors váltás
Szóval, mivel új munka után nézelődök, hétfőn találtam is néhányat, ahova elküldtem az önéletrajzomat. Magam sem akartam elhinni, szinte még fel sem fogtam a dolgot, a helyzet ugyanis a következő:
- Az egyik helyről még aznap, az önéletrajz elküldése után kevesebb, mint egy órával felhívtak.
- Keddre behívtak interjúra, az interjú rendben lezajlott.
- Ma, szerdán felhívtak hogy akkor érdekel-e a dolog, mert itt van még négy önéletrajz, de akkor félreteszik őket.
- Igent mondtam.
Most szerda van, délután negyed kettő. Hétfőn negyed kettőkor még csak váltani készülő munkavállaló voltam. Negyvennyolc óra alatt lett egy új állásom. Mondom, még nem fogtam fel a dolgot kellőképpen.
Good Bye, Hank!
Szóval, végignéztük a Californication-t; hát ilyen semmilyen befejezést is régen láttam. Ahogy legutóbb írtam, a negyedik évaddal kellett volna abbahagyni: Hank elhajt a kocsijával a naplementébe, miután minden fontosabb személy "megjelent" neki. De ez így... annyira semmilyen volt, hogy arra nincsenek szavak. Random epizód is érhetett volna véget ezzel. Kár érte, az elején még kiváló sorozat volt.
Vissza
Egy jó nyaralás után mindig nehéz visszaszokni, pláne, ha két nap alatt lesétáltál 65 000 (!) lépést, valamint egy lényegesen nagyobb városban korzóztál egész idő alatt, mint amiben most élsz. Egyébként egyáltalán nem bánom, hogy idén nem vízközelben voltunk. Való igaz, Balatonon is jártunk a múlt hét elején, de csak egy napot, és nem éreztem annyira jól magam, mint mikor városnézésen voltunk. Valamiért erősen kezd kikopni belőlem ez a strandolós dolog.
Álomban ébredni
Éjjel azt álmodtam, hogy megszólalt az ébresztőm és felkeltem. Aztán felébredtem (tényleg), és pár pillanatig meglepődve csodálkoztam, hogy én most miért is fekszem tulajdonképpen, amikor egyszer már felkeltem? Hamar leesett, de visszaaludni már nem tudtam. Igaz, csak néhány perc volt vissza a tényleges ébresztőig.
Hajnali ébredések
Szeretek nyáron korán kelni. Szeretem a viszonylag hűvös időben elszürcsölni a kávémat az erkélyen, nem gondolva arra, hogy aznap 37 °C lesz. Aztán szeretem tárva-nyitva hagyni az erkélyajtót, hogy átjárja a szobát, a lakást a friss levegő. Ilyenkor minden olyan nyugodt, még a kinti forgalom sem olyan őrültek háza, mint pár órával később, amikor már az aszfalt is tűzforró, és én már az októberi időért rinyálok naphosszat.
Na de ilyet?
Én sok mindent megértek, tényleg. Elfogadom, ha valakinek úgy jó, ahogy. Ugyanakkor az, hogy emberünk ebben a kibírhatatlan kánikulában pulóverben és hosszú farmernadrágban járja az utcákat a tűző napon, na azt már én sem tudom hova tenni.
Csütörtök
Az idő fullasztó, a mára tervezett, tegnapihoz hasonló kaliberű sétát lefújtam, legalábbis egyelőre. Sütöttem csirkemell csíkokat, alaposan megfűszerezve, rizzsel - elég finom lett. Sokat olvasok, és mivel holnap utazás, lassan neki kellene állnom elpakolni, amit nem szeretek. Időpontot is kértem fodrászhoz, hétfő reggel kilenc óra. Próbáltam képeket csinálni önéletrajzhoz, de kétlem, hogy ilyen Eddie Nero-szakállal felvennének bárhova is.
A nagy mészárlás
Annak idején a kötelező olvasmányok voltak a felelősek azért, hogy megutáltatták velem az olvasást. Akkor azt hittem, hogy ez a gyűlölet egy életre szól. Szerencsére nem tartott sokáig, hiszen még középiskolás koromban egyik haverom a kezembe nyomott egy könyvet, és azt mondta, hogy olvassam el. A borítón szereplő név: Leslie L. Lawrence. Azóta is hálás vagyok Laci bácsinak azért, hogy könyveivel meghozta a kedvemet az olvasás iránti rajongáshoz, amely a mai napig tart. Rengeteg könyvét elolvastam, legyen az Lőrincz L. László vagy Leslie L. Lawrence néven írva. Viszont volt egy pont, amikor túltelítődtem vele, és hosszú évekig nem olvastam tőle semmit. Egészen mostanáig.
Oka volt annak, hogy újra a kezem ügyébe került Laci bácsi egy igen korai, saját néven írt regénye. Van ugyanis egy amolyan trilógiája, amelyek önmagukban is értelmezhetők, de úgy voltam vele, hogy ezt egyben illene elolvasni. A második (A kő fiai) és a harmadik (Kéz a sziklán) rész megvolt, múltkor pedig megtaláltam az antikváriumban az elsőt, A nagy mészárlást.
Neki is estem az első könyvnek. Hú. Hát, vérbeli kalandregény, vissza is repített a fiatalkoromba rendesen. Ha ez lett volna életem első könyve Laci bácsitól, ráadásul ennyi idősen, akkor könnyen lehet, hogy nem jutottam volna a végére. Így viszont, hogy van egyfajta "közös múltunk", bőven a helyén tudtam kezelni. Nosztalgikus volt, mind a hangvétel, a stílus, a fordulatok és a poénok. Szerencsére nem számítottam eget verő élményre, de a maga műfaján belül egész jó kis könyv volt (na jó, nem kicsi, hiszen vaskos is és a betűméret sem túl nagy). Folytatni fogom a trilógiát, de egyelőre szüneteltetem.
Egyedüllét
Korán keltem, sokkal korábban, mint akik amúgy szabadságon vannak. Elbúcsúztunk, két nap múlva megyek utána. Lementem pékségbe reggeliért, úgy jól laktam, hogy délután kettőig nem is kellett ebédelnem. Reggel kis takarítás, olvasás, majd tettem egy több, mint egy órás sétát a városban. Szép, nagy kör lett belőle. Délután főztem, most chill. Néha kell az egyedüllét, ha csak limitált időre is.
Strandon olvasni
Ma lenentünk kicsit Keszthelyre, voltunk a strandon, és 34 évesen végre sikerült az, amit eddig mindig elfelejtettem, vagy ilyen-olyan okból meghiúsult: olvastam a strandon.
Fantasztikusan jó érzés. Egyszerűen a természet lágy ölén valahogy jobban (hogyismondjam) betalálnak az írott szavak. Nem zavar a strandoló tömeg sem. Hibátlan élmény.
Könyvesboltban
Ma voltunk egy nemrégiben nyílt könyvesboltban (cég nevét direkt nem írok), és nagyon hamar arra jutottam, hogy mennyivel specifikusabban el tudnám rendezni a könyveket. A szépirodalom és a szórakoztató irodalom részlegek kb. fele helyet cserélhetne, arról nem is beszélve, hogy a krimi résznél nem egy olyan kötet volt, amelyn köszönőviszonyban sincs a műfajjal. Igen, én ilyen szarrágó szőrszálhasogató vagyok.
Augusztus
Nyár van és szabadság és nagy takarítás. Odakint zakatol egy álló busz motorja, emberek kiabálnak egymással, a körtés-birsalmás zero szörp pedig, mint a drog. Úgy lett augusztus, hogy észre sem vettük.
Utolsó évad
A Californication utolsó évadának színvonala már jócskán a béka segge alatt van. Hank már nem egy annyira kedvelhető figura, döntései megkérdőjelezhetők. Charlie szokás szerint egyik kínos helyzetből huppan át a másikba, de ez már bőven túl van a fárasztó önismétlésen. Bátran ki merem jelenteni, hogyha a negyedik évaddal hagyják abba, egy szinte hibátlan sorozat lenne a Californication. Ott ugye úgy ért véget a szezon (spoiler), hogy Hank filmjének forgatási helyszínén elbucsuzott mindenkitől, eszébe jutottak a fontosabb személyek, majd kocsiba pattant és elszáguldott a naplementébe. Amíg azokat az évadokat megszállottan daráltuk, addig most már csak nyögvenyelősen haladunk az utolsó epizódok felé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)