Valószínűleg a tavaszi fáradtság lesz az, ami rajtam van napok óta. Az embernek mindig van kifogása arra, mitől fáradt. Blogolni sem volt nagyon kedvem, a délutánjaim pedig félig katatón állapotban telnek, a kávé sem segít különösebben (bár bele sem merek gondolni, mi lenne, ha azt sem innék...).
Amúgy lement pár kiló, de nem szándékosan. Az évnek ezen szakaszában mindig szoktam súlyt veszteni, és általában ősszel szedem vissza. Az viszont még mindig fárasztó, amikor egy héten már a hatodik ember jegyzi meg, hogy mennyit fogytam... De ez ezzel jár.
Közben elolvastam életem első Cormac McCarthy regényét, az Odakint a sötétség-et. Hát, erős volt. Nehéz volt ráállni, és nyomasztott kellően, de napról napra vonzott magához ez a kegyetlen világ és rémes szituáció, amit McCarthy megteremtett.
Most perpillanat ezek vannak. A címtől már jól elkanyarodtam, de nincs kedvem újat kitalálni (ezért rossz az első mondat után spontán címet adni egy bejegyzésnek).