#560

Vonzó dolog a remete lét, de mindeközben nagyon magányos is. Ugyanakkor kompenzálja az, hogy nem stresszelsz a világ dolgain. A remete élet tulajdonképpen egy átlag élet, csak épp kifordítva. Pont az ellenkezője annak, amiben most élünk. Emberekkel vagyunk körbe véve, de mindenhonnan körülvesz minket a zaj, amit a világ tol felénk és azok az impulzusok, amitől lélegezni sem tudunk. Remeteként már annyi levegőhöz jutsz, amennyihez csak akarsz, de egy jó szóhoz egy másik embertől már kevésbé. 

#559

Amióta új telefonom van, használok csak rendszeresen Shazamot. Az a tervem, hogyha már kellő mennyiségű zenét “leshazamoztam”, csinálok belőlük egy Spotify playlistet. Eddig még végig sem hallgattam őket. Apróság az életemben, tudom, de mégis valahol kicsit izgalmas, hogy lesz playlist, amik emiatt kerültek a látókörömbe.

#558

Mostanában gyakran esik meg velem, hogy ébredés után majdnem emlékszem csak az álmomra. Aztán egész délelőtt azon töröm a fejem, hogy mit is álmodtam az éjjel. Mintha a nyelvem hegyén lenne, de nem ugrik be, pedig már majdnem… Aztán rendszerint el is engedem az egészet. 

#557

Vannak reggelek, amikor centire pontosan el tervezel mindent, de azzal nem számolsz, hogy nulladik lépésként eláztatod a fürdőszobát.

#556

Olvasom, hogy az Apple olyan órát tervez, ami szúrás nélkül kimutatja a vércukor-szintet. Erről eszembe jutott, hogyha nem is a mi életünkben, de nagy eséllyel a jövőben lesz majd olyan, hogy valakinek jelez az órája: “rákos vagy”.

#555

Ha belegondolsz, tényleg hihetetlen dolog a zene. Csinálsz egy új playlist-et, amit munkába menet fogsz hallgatni és konkrétan feldobja a reggeled. Kiszínezi a munkába vezető utad, amit lehet, hogy amúgy búskomoran tennél meg.

#554

És abba belegondoltál már, hogy a Csillagok háborújában Han Solo űrhajóját Ezeréves Sólyomnak hívják, holott abban a messzi, messzi galaxisban elvileg nem is léteznek sólymok?

#553

Belegondoltál már abba, hogy mennyi fantasy történetben isznak sört és bort, holott azt a mi világunkban is feltalálta valaki és ugyanúgy sörnek és bornak hívják?

#552

Jó is lehet a félmilliós telefon, úgy két hétig, amíg meg nem szokod és rá nem jössz, hogy nem ettől lesz kevésbé üres az életed.

#551

Napi szinten szembesülök azzal a drága jó szalagcímeknek hála, hogy ez és ez a magyar celeb (?), influenszer (?) ezt és ezt csinálta. És nekem napi szinten fogalmam sincs, hogy ezek kicsodák.

#550

Délután random bealudni néhány percre. Egyszerre tud megnyugtató és kényelmetlen lenni. 

#549

Láttam ma egy idős férfit, nem egyszerűen kalap, hanem cilinder volt a fején. Viccen kívül, sikerült kimaxolnia az eleganciát.

#548

Az utókornak: két nappal ezelőtt napsütés, tegnap reggel eső, majd délután száraz, csípős, viharos szél. Ma pedig esik a hó.

#547

Már megint üres a hűtő. Már megint vízköves a kávéfőző. Már megint főzni kell. Már megint hónap vége van. Már megint felgyűlt a szennyes. Már megint fogyóban a cigi. Már megint fel kellene mosni. Már megint minden.

#546

Számomra sosem volt probléma, ha esik az eső. Sőt. A baj akkor kezdődik, amikor ilyen időben el kell hagyni a lakást, hogy tegyem a napi dolgaimat. Ilyenkor otthon kell maradni, az erkélyen inni a forró kávét és egyik cigit szívni a másik után, vagy csak az ablakból nézni a borús időt. Bevackolni a szobában, nézni valami semmire való filmet vagy olvasni valami nyomasztó könyvet. Tökéletes nap.

#545

Facebook: “Ma van XY születésnapja, tegyél róla, hogy jó napja legyen!

Én: “Akkor nem rondítom az üzenőfalát a profilképemmel, nem írok neki, nem vesz rólam tudomást, kérés teljesítve”

#544

Ne nézd le azokat, akik a mai napig maszkot viselnek. Lehet, hogy csak te vagy büdös.

#543

Óra átállítás. Újabb kiváló apropó arra, hogy ráfogjuk valamire, jelenleg miért érezzük magunkat annyira szarul.

#542

Néha, amikor felvételről hallom vissza a saját hangomat, arra gondolok, hogy a körülöttem levő emberek miért akarják egyáltalán, hogy bármikor is megszólaljak?

#541

Nekem nincs szükségem aktív zajszűrős fülesre. Nem zavar, ha zenehallgatás közben hallok egy-egy kutyát ugatni vagy a madarakat csiripelni. Bőven elég, ha csak az átlag magyar siránkozást szűri ki, amit a tömegközlekedésen lehet elcsípni. 

#540

Ha arra ébredek, hogy éjszaka, amíg aludtam, esett az eső és hajnalra már elállt, mindig duzzogva indítom a napot, mert megint lemaradtam valami nagyon kellemes dologról.

#539

Az ember mindig indulás előtt a leginkább produktív, ami az alkotást illeti. De helyette inkább elmegy dolgozni, ami estére kiöli belőle az ihletet.

#538

Miért van az, hogy sokkal szívesebben sikálnám át a lakás minden egyes négyzetméterét kétszer a saját fogkefémmel, csak ne kelljen levinnem a szemetet?

#537

Reggelente az első kávémat csak azért iszom, hogy legyen erőm elkészíteni a másodikat.

#536

Néha elképzelem, hogy a kapitalizmus, a demokrácia, a szélsőjobb, a kommunizmus, stb. egy-egy létező személy, mindegyikük egy külön palotából irányítja a saját követőit. Néha titkos találkozókat szerveznek, néha átcsábítanak elnököket magukhoz. Persze mindegyik ideológia karikatúra-szerűen eltúlzott külsővel bír a képzeletemben. 

#535

Megannyi ember van, aki egyszerűen nem foglalkozik azzal, hogy esténként be lehet látni az ablakán. Belegondoltál már abba, hogy a nagy számok törvénye alapján biztosan van olyan, aki ezt direkt csinálja?

#534

Eladod a lelked egy cégnek. Átmossák az agyad, a saját képükre formálnak. Elhitetik veled, hogy a bérezés igen is jó. Jelentéktelennek tűnő semmiségekkel szépítik a munkakörnyezetet. Közben éreztetik veled, hogy pótolható vagy. 

#533

Mindig van a táskámban spray. Bármikor szükség lehet rá. De közben mindig van nálam két vagy akár három (négy?) flakon, amik vagy üresek vagy már alig van bennük. Néha, amikor illatot váltok, és találok egy majdnem üres flakont, megszagolom és hirtelen hiányozni kezd az az illat. Aztán rutinszerűen kidobom és elfelejtem, hogy melyik típus volt az.

#532

Sokan mondják elhunytak esetében, hogy “ma van a születésnapja”. De kevés alkalommal halljuk azt, hogy “ma lenne a születésnapja”. Pedig valójában így helyes. De ha az első megfogalmazást használjuk, akkor minden bizonnyal hatalmas űr maradt az elhunyt mögött, rettentően hiányzik nekünk, és lélekben még mindig szorosan velünk van. Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy ma van apám első olyan születésnapja, amikor már nincs velünk. 

#531

“Megbolondult a világ” - hallom, már napi szinten különböző emberek szájából, akárhová megyek, akármilyen párbeszéd-foszlányt sikerül elkapnom véletlenül. Bolond volt már korábban is, akkor is mi, emberek tettük azzá, csak más volt az ingerküszöb. Inkább úgy mondanám: még bolondabb lett.

#530

Vannak reggelek, amikor azon kapom magam, hogy már úton vagyok munkába. Hogy pontosan mi is történt a reggeli rutin alatt, szinte homályos. Annyira törvényszerűen következnek a dolgok, hogy sokszor mintha ébredés után két órával kezdődne a nap.

Új helyen

Tegnap lezárult és elkezdődött valami. A reggelt az új tulajjal karöltve a közjegyzőnél kezdtük, ahol már hivatalos lett, hogy új helyen élünk. Aztán találkoztunk az előző tulajdonossal, vissza adtuk a kulcsokat és kifizettük, amit ki kell. Kicsit azért fájt a búcsú, mert nagyon jó volt a viszony. Aztán hazajöttünk, az új otthonunkba. Folytattuk a kipakolást, végre már nem kell dobozból öltözni. Lassan minden a helyére kerül. Furcsa érzések kavarognak bennem. Valahol jó a csend, itt a kertvárosban. De mindig is vonzott a városi nyüzsgés, és ez (még) hiányzik. Az is, hogy minden közel volt, ha valamit gyorsan meg kellett vennem, csak átmentem az úton. Most minden kicsit távolabb van. Minden olyan nyugtalanítóan nyugtató. Nehéz leírni, nem is tudom pontosan megfogalmazni. Új otthon, új lehetőségek, ami a lakást illeti. De még talán fel sem fogtam igazán. Ülepednie kell. A napi rutinok között úgyis megszokom az új helyzetet, csak idő kérdése. Picit még olyan, mintha nyaralnék. Mintha egy ideiglenes helyen lennék. Aztán, mire észre sem veszem, tudatosul bennem, hogy ez az új otthonunk.

Ma alszunk itt utoljára

Mindenhol dobozok, zsákok, csomagok. Bennük tárgyak, körülöttük mindenhol emlékek. Több, mint hat és fél évig éltünk ezek között a falak között. Nevettünk, sírtunk. Finomakat főztünk. Álmodoztunk. Munkahelyeket váltottunk. Morogtunk, mert nem tudtunk aludni a részeg fiataloktól az utcán. Itt töltöttük a karantént. Sorozatokat néztünk. Rengeteget olvastunk. Néhanapján picit eleresztettük magunkat. Voltunk jól és rosszul. Ez volt az első közös otthonunk. Holnap már vár minket egy másik. Ma alszunk itt utoljára.

#527

A boltok pékáruiról csak annyit, hogy ahogy növekszik az áruk, úgy csökkennek egyenes arányban a méreteik.

#526

Tudom, hogy már nem lehet adni a naptári évszakokra, de elég vicces, hogy márciussal először a hó, majd a latyakos, esős idő köszöntött be.