Viszlát, nyár!

Akkor viszlát, nyár! Örülök, hogy itt voltál, de még jobban örülök, hogy elmész. Kilenc hónapig ne is halljak felőled! Most jön az én időszakom, az ősz; a kellemes kezdéssel, majd a borongós folytatással. 

Helyzetjelentés

Mostanság nem voltam túl aktív, ennek főleg magánéleti okai vannak, nyilván. Időm is kevés volt, a helyzet sem olyan, hogy akkora kedvem lett volna megosztani a gondolataimat, és hát azok a bizonyos gondolatok sem voltak éppen rózsásak. Nyafogni pedig nem szerettem volna. De most felcsillant a remény, hogy minden jó lesz. Idővel igyekszem magam aktiválni, mert a blogolástól amúgy nem ment el a kedvem. Ezek vannak jelenleg. Ha úgy van, majd mesélek.

Napi bölcs

Ha vendéged van, az a kevés kis rumli biztosan csak azután tűnik fel neki, miután megjegyzed: "Bocs a rendetlenség miatt!" 

Ott voltam

Tegnap egy nagyon érdekes élményben volt részem. Utaztam a buszon, kezdtek lecsukódni a szemeim, de még nem aludtam, amolyan félálom szerű állapotban voltam. És akkor mintha az időben utaztam volna. Ott voltam a régi szobámban, a szülői házamban. Odakint hideg volt. Éreztem a radiátorból áradó hőt. A szobám atmoszféráját. Éreztem, hogy a székemben ülök. Láttam a dolgokat az asztalomon. Láttam őket, de most már nem tudnám felidézni. Ott voltam. Tényleg ott voltam. Érzésre legalábbis. Egyszerre volt jó, nosztalgikus, de félelmetes is. Aztán lecsukódtak a szemeim, néhány pillanatra elbólintottam, és amire feleszméltem, az élmény eltűnt. Próbáltam visszatérni, de már elérhetetlen volt.

Szabadság

Múlt héten szabadságon voltunk. A hét nem igazán úgy telt el, ahogy terveztük, de inkább most fókuszáljunk a jobb dolgokra.

Hétfőn vérvételen voltam, az eredmény jó lett. Őszinte leszek, 33 éves vagyok, de ez volt az első vérvételem. Ekkora tű-fóbiám van.

Kedden eltöltöttünk egy napot Vonyarcvashegyen, egészen pontosan a vonyarcvashegyi strandon. Az idő jó volt, a víz kellemes, a hamburger finom, az emberek sokan. De jó volt.

Itt most kicsit átcsapok negatívba: ugyanezen nap estéjén rendeltünk kaját, már itthon. Egy népszerű gyorséttermet választottunk, Netpincérrel, előre fizetve. Nos, a rendelés hiányos volt. Az egyik adag sültkrumpli kimaradt. A hamburgerem alja pedig át volt ázva, a hús pedig félig volt csak átsülve. Így jártam.

Szerdán anyóséknál voltunk, ettünk finomat, beszélgettünk, jó volt.

A hét további része viszont egy komplett pokoljárás volt. Egyszer, ha úgy adódik, elmesélem. De egyelőre nem állok rá készen.

Szóval nem ez volt életem szabija, de ahogy az lenni szokott, jó gyorsan eltelt.

Néha

Van úgy, hogy csak annyit tudsz mondani, hogy már nem tudsz mit mondani.

Részletek később. Talán.

Rally Show

A hétvégén Rally Show van a kis városunkban, több utca le van zárva, köztük a miénk is, ami történetesen az egyik legforgalmasabb.

Jelenleg is az történik épp, hogy az emberek nagyokat kerülnek, hogy eljussanak A-ból B-be, aki pedig kíváncsi a show-ra, az kint áll a napon, hogy néhány percenként lásson egy elszáguldó, agyon matricázott, nem mellesleg baromi hangos autót. Mondjuk, ha nekik ez kell... Persze más az, ha valaki a gyereket viszi ki. A lényeg, hogy amit én tapasztaltam belőle - amikor kerülővel kellett hazajönnöm -, hogy az egész egy hatalmas parasztvakítás, cirkusz a népnek, ésatöbbi...

Energy biznisz

Ha lenne sok pénzem, ám annál kevesebb lelkiismeret furdalásom azzal kapcsolatban, hogy mérgezem a népet, biztosan neki állnék energiaitalt gyártani. Tegnap hárman álltak előttem a sorban a pénztárnál, és mind a három tranzakcióban szerepelt energiaital. Összesen öt doboz. Úgy körülbelül három perc alatt. 

Nemere 758

Olvasom, hogy most hétvégén Nemere Istvánnak négy új könyve is megjelenik, ezzel meglesz a 758. kiadott könyve, és rekordot dönt.

Eddig összesen két regényt olvastam az írótól: Amíg köztünk voltál, valamint a Túl a Plútón. Előbbi tetszett, utóbbi kevésbé. Nem tudom, mostanság milyen minőséget ütnek meg Nemere könyvei, az viszont elég durva, hogy amilyen tempóban halad, egyszerre négy könyv is képes megjelenni. Viszont tény, hogyha még mindig ír, és még mindig kiadják, akkor van egy fix olvasóbázisa. De akkor is, gondoljunk bele: 758 könyv. Ha csak a szinopszisokat vesszük, akkor is mennyi ötlet kell hozzá, hogy egyáltalán egy alapsztori elinduljon! Ez a dolog szebbik oldala, viszont látatlanban nem kétlem egy percig sem, hogy ilyen volumenű mennyiség már a minőség rovására mehet. Könnyen beszélek úgy, hogy 756 könyvét még nem olvastam, de van rá esély, hogy nem vagyok egyedül a konklúziómmal.

Viszont amit mindenképp le akartam írni: ha Nemere Urat boldogítja az, hogy írhat, történjen az bármekkora tempóban, és legyen bármilyen a minősége, akkor írjon, írjon és még jó sokat írjon! Vannak idős zenészek, akik még mindig szakadatlanul tolják, ugyanez érvényes jó néhány színészre, rendezőre is. Nem tudnak leállni, nem tudják letenni. Ki tudja, mi lenne velük, ha abbahagynák. Vajon Keith Richards mihez kezdene, ha letenné a lantot?

Tuesday

18:47 - Az idő felemás, szerencsére nincs kánikula, fáradt vagyok, álmos vagyok, piszok rossz kedvem van, félek egy holnapi dolog miatt, elkapott a melankólia, de konkrétan ezerrel, faszom az egészbe.

Meggyűlt a bajom a gyümölcskertésszel

Az Odakint a sötétség volt az első Cormac McCarthy regényem, A gyümölcskertész pedig a második. Bár az előbbivel is kissé nehezen haladtam, de mégis volt benne valami, ami mindig, újra és újra visszarántott ebbe a nyomasztó közegbe.

Nos, A gyümölcskertész viszont teljes mértékig távolságtartó volt velem. Miután utánaolvastam, némileg megnyugodtam, és kiderült, hogy a hiba nem az én készülékemben van: mások is nehezen rágták át magukat a regényen. Mert A gyümölcskertész hiába tipikus McCarthy, valóban egy szárnypróbálgatásról beszélünk. Az első könyve. A stílusjegyek már itt is megvannak, a társadalom peremére szorult karakterek szintén, de sokszor teljes mértékig elvesztettem a fonalat. Volt, hogy azt sem tudtam, éppen kikről szól a jelenet, ki beszél, mi történik, de legfőképp: miért történik? Minden szempontból keszekusza volt, egyáltalán nem egy olvasóbarát iromány. A szinopszis, a borító, és természetesen maga az író: ez a három dolog volt az, ami miatt nagyon hamar rávettem magam a könyvre, de nagyon hamar rájöttem, hogy nem lesz egy könnyen lecsúszós fajta.

Ez még nem jelenti azt, hogy elvette volna a kedvem a többi McCarthy regénytől, ugyanis tervben van a teljes életmű. Eddig kettő pipa, az egyik többnyire tetszett, a másik viszont kemény dió volt. A következő tőle vagy a Suttree vagy Az út lesz, még meglátjuk.