Ötszázadik bejegyzés.
Szóval óraátallítás volt, kicsit többet tudtunk aludni és korábban sötétedik. Nem tehetek róla, szeretem a korai sötétedést. Fűtés fel, bekuckózás, biztonság érzet.
Ugyanakkor voltunk ma boltban és bizony kezd eljönni az évnek azon időszaka, amikor nagyon, de nagyon nem szeretek boltokba járni. Rengeteg ember, mindenki türelmetlen. Nyilván hozzájárult az is, hogy hosszú hétvége van és kedden minden zárva, de kicsit belekóstoltunk abba, mi vár ránk decemberben.
Vannak olyan reggelek, amikor a csippa mintha sosem akarna kifogyni az ember szeméből, a második kávé mintha a nulladik lenne és mintha az idő is lassabban telne. Amikor ki sem akarsz mozdulni, a motivációd valahol az éjszaka elhagytad az egyik álmodban, és legszívesebben csak az ablakon keresztül érintkeznél a világgal. Na, ez a reggel pont ilyen.
Kicsit sajnálom, hogy mostanában keveset írok, de lefoglal a munka, meg úgy minden. Most leültem, hogy leírjam, ami van. Tulajdonképpen zajlik az élet. Telnek a napok, nyakunkon az ünnepek és egyéb sallangok. Komolyra fordítva: tényleg csak annyi van, hogy történnek a dolgok, ahogy kell. Ám ez, a munkahely váltásom óta azzal jár, hogy kevesebb időm / energiám van bizonyos dolgokra, például a blog. De igyekszem kiírni magamból, ha olyan történik. Az októberi időt viszont még mindig nagyon élem. Lehetne egész évben október.
Láthattunk már "webcam-horrort", a Host is egy ilyen kísérlet, azonban itt maximálisan rányomja pozitív bélyegét az alkotói lelkesedés pozitív hatása. Az alig több, mint egyórás játékidő tisztességesen van kitöltve, és noha akad jump scare, mégis remekül adagolja a feszültséget. A történet pofon egyszerű: adott egy csoportos Zoom-beszélgetés, méghozzá a karantén idején (ez azonban csak mellékes adalék), amely egy szellemidézés miatt jött létre. Hát, ahogyan az várható, nem kellett volna. De többet nem árulok el. Aki szereti a horrort, az mindenképp adjon neki egy esélyt. Kellemes kis szösszenet, főleg így, a hangulatos októberi estékre.
Augusztus óta először jártam az immár üres szülői házamban. Annak apropóján, hogy hétfőn lomtalanítás lesz, így kipakoltunk nagyon sok mindent. Kicsit szar érzés volt az út szélére pakolni a múltat. Közben pedig mégis jó lenne, ha lezajlana végre a hagyatéki, hogy el tudjuk adni, de még mindig semmi, holott már húsvét vasárnap megkaptam a telefont, hogy elaludt. Nem volt jó érzés ott lenni, de közben kicsit mégis. Furcsa ez így nagyon.
Azért belegondolva elég durva, hogy mennyire beszoptuk ezeket a húszas éveket. Előbb a covid, majd a háború, és közben a válság, amely jövőre ki tudja, milyen méreteket ölt még. Mi lesz a következő? Mi lesz mondjuk nyolc év múlva? Annyira kiszámíthatatlan minden... Persze mindig is az volt valamilyen szinten, de volt egyfajta biztonságérzet, amivel nyugtatni tudtuk magunkat. Most már nincs. Csak megyünk előre egy nagyon nem szép, új világ felé.
Lassan új mobiltelefonra lesz szükségem. A (még Google-szolgáltatásokat tudó) Huawei-em ugyan bírja, de érződik, hogy lassacskán megérik a cserére. Viszont lövésem sincs, hogy milyen telefont vegyek.
Huawei ugye kilőve, pedig hatalmas kár érte, a maguk árérték-arányában nagyszerű telefonok voltak.
Samsung: már kétszer fürödtem be vele, akkor sem vennék, ha fizetnek érte.
Iphone: szóba jöhet, de egyszerűen sokallom az árát, elvégre ez csak egy telefon.
Xiaomi: rengeteg a rémhír, miszerint a processzoruk egy rossz vicc.
Persze vannak még márkák, talán még a Honor az, amit viszonylag a legszívesebben megvennék, de olyanok, mint a Nokia, az Oppo, a Poco, vagy a ZTE szóba sem jöhetnek.
Pontosan ezért az október a kedvenc hónapom. Ezért az időért, ami most, ma van. A nap süt, de hűvös van. A levegő friss, a színek mintha egy október nevű filterrel lennének megspékelve. A hangulat azt az őszi atmoszférát árasztja, ami még messze van a búval baszott időjárástól. Október, imádom!
A napokban elkezdett hiányozni a Twitter. Vannak napok, amikor annyira jó lenne kiírni magamból a dolgokat, de egyszerűen nincs rá időm. A gondolatok elszállnak, a napok elmúlnak, ide pedig egyre kevesebb bejegyzés születik meg. Tegnap rám jött, hogy azért ha van Twitter, sokkal kényelmesebben meg lehet oldani ezt a helyzetet. Persze még alszom rá néhányat, hiszen nem véletlenül hagytam ott, de egyelőre hagyom lógni a levegőben.
Borús idővel köszönt be kedvenc hónapom, az október. Immár nyakig benne vagyunk az őszben. Bő egy héttel ezelőtt sikeresen megfáztam, és ez a mai napig nem múlt el teljesen. Bár még mindig sokat köhögök, de már jóval kevesebbet, mint az elején. És hát a nátha. Az új munkahely miatt kevesebb időm jut blogolni és olvasni, de most úgy tűnik, hogy egy ilyen korszak következik. Úgy nagyjából ezek vannak mostanában.