Viszlát, Blogger! Szerettelek, szép és jó volt az elmúlt 15 év. Eszem ágában sem jutott volna elköltözni, ha megpróbálsz korszerű maradni. Mert tényleg jó volt a közös munka, de lenne hova fejlődnöd. Néha észbe kapsz, akkor megpróbálsz behozni pár évet, de a mai kortól még mindig messze jársz. Kár érted. Köszönök mindent!
aczerk
Kindle vagy nem Kindle?
Gyakran elcsábulok fejben, amikor kollégák arról mesélnek, mennyire jó Kindle-n olvasni, és milyen jó kis funkciói vannak. Érdemes lenne beruházni egyre, de jó boomer-ként nehezen látom magamat úgy, hogy nem fizikai könyvet olvasok rendszerességgel. Mindenesetre egyre jobban hajlok felé, de ez is egy olyan dolog, mint a leszokás a cigiről: még szoktatom magam a gondolathoz, és talán...
Mikro-célok
Az első az, hogy letenni a cigit. De most tényleg. Végleg. Egyszer úgyis sikerül.
Aztán, ha ez megvan, akkor drasztikusan lecsökkenteni a napi kávé fogyasztást. Ráadásul úgy, hogy az első kávé nem ébredés után egyből, hanem reggeli után, de inkább két órával ébredés után.
Másnak talán nem akkora, de ez nekem komoly életmód váltás lenne. Lélekben készülök rá.
Átköltözni?
A napokban egyre többet pörög az agyam azon, hogy talán nem is lenne rossz ötlet átköltöztetni a komplett blogot mondjuk Wordpress-re. Szebb és letisztult kinézet, korszerűbb blogmotor, miegymás. Ilyen előnyök jutnak eszembe.
Aztán megszólal a fejemben a vészharang, hogy jaj, a költöztetés körüli macera, az új kezelőfelületet megszokni, és a többi. Durva így leírni, de a Blogger-t már 15 éve használom, otthonosan mozgok benne és full kényelmesen ki tudok rakni egy bejegyzést.
Tudom, hogy csak megszokás kérdése, és nem bánnám meg, ha idővel belejönnék az új környezetbe, de erre még aludnom kell valamennyit. Ennél a blognál tényleg az a lényeg számomra, hogy ki tudjam írni magamból, ami éppen van.
Tokkal-vonóval
Ez már egy néhány hetes huzavona: a múltkor úgy döntöttem, letisztogatom picit a telefonomat, úgyhogy kivettem a tokjából. A kezembe vettem úgymond meztelenül, és megállapítottam, hogy hmm, ez igen, így sokkal jobb. Szebb, és kényelmesebb fogni. Egyelőre csak itthon, de elkezdtem tok nélkül hordani. Raktam egy fóliát a hátlapjára (elől már van), és csak akkor raktam vissza a tokjába, amikor mentem valahova.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy kismillió veszélynek tettem ki. Bármikor eshet az oldalára, például.
Nem sokkal később meg is történt az első baleset: beütöttem az elejét, igaz, csak az üvegfólia repedt meg egy picit, de ha lett volna rajt tok, a pereme megvédte volna.
Egyelőre hatalmas dilemmákban vagyok: tokkal vagy anélkül? Twitteren megszavaztattam, a többség nyilván tokban hordja, ami várható volt. De kaptam olyan hozzászólást, hogy az illető például tok nélkül hordja, de van készülékbiztosítása. Most megint úgy használom, hogy egyszer így, egyszer úgy. Nagy rá az esély, hogy rendelek valami nagyon erős, hátlapi üvegfóliát, az oldalára pedig tetetek szilikon alapút.
Még meglátom. Addig pedig játszom a tűzzel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)