Viszlát, Blogger! Szerettelek, szép és jó volt az elmúlt 15 év. Eszem ágában sem jutott volna elköltözni, ha megpróbálsz korszerű maradni. Mert tényleg jó volt a közös munka, de lenne hova fejlődnöd. Néha észbe kapsz, akkor megpróbálsz behozni pár évet, de a mai kortól még mindig messze jársz. Kár érted. Köszönök mindent!
Kindle vagy nem Kindle?
Gyakran elcsábulok fejben, amikor kollégák arról mesélnek, mennyire jó Kindle-n olvasni, és milyen jó kis funkciói vannak. Érdemes lenne beruházni egyre, de jó boomer-ként nehezen látom magamat úgy, hogy nem fizikai könyvet olvasok rendszerességgel. Mindenesetre egyre jobban hajlok felé, de ez is egy olyan dolog, mint a leszokás a cigiről: még szoktatom magam a gondolathoz, és talán...
Mikro-célok
Az első az, hogy letenni a cigit. De most tényleg. Végleg. Egyszer úgyis sikerül.
Aztán, ha ez megvan, akkor drasztikusan lecsökkenteni a napi kávé fogyasztást. Ráadásul úgy, hogy az első kávé nem ébredés után egyből, hanem reggeli után, de inkább két órával ébredés után.
Másnak talán nem akkora, de ez nekem komoly életmód váltás lenne. Lélekben készülök rá.
Átköltözni?
A napokban egyre többet pörög az agyam azon, hogy talán nem is lenne rossz ötlet átköltöztetni a komplett blogot mondjuk Wordpress-re. Szebb és letisztult kinézet, korszerűbb blogmotor, miegymás. Ilyen előnyök jutnak eszembe.
Aztán megszólal a fejemben a vészharang, hogy jaj, a költöztetés körüli macera, az új kezelőfelületet megszokni, és a többi. Durva így leírni, de a Blogger-t már 15 éve használom, otthonosan mozgok benne és full kényelmesen ki tudok rakni egy bejegyzést.
Tudom, hogy csak megszokás kérdése, és nem bánnám meg, ha idővel belejönnék az új környezetbe, de erre még aludnom kell valamennyit. Ennél a blognál tényleg az a lényeg számomra, hogy ki tudjam írni magamból, ami éppen van.
Tokkal-vonóval
Ez már egy néhány hetes huzavona: a múltkor úgy döntöttem, letisztogatom picit a telefonomat, úgyhogy kivettem a tokjából. A kezembe vettem úgymond meztelenül, és megállapítottam, hogy hmm, ez igen, így sokkal jobb. Szebb, és kényelmesebb fogni. Egyelőre csak itthon, de elkezdtem tok nélkül hordani. Raktam egy fóliát a hátlapjára (elől már van), és csak akkor raktam vissza a tokjába, amikor mentem valahova.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy kismillió veszélynek tettem ki. Bármikor eshet az oldalára, például.
Nem sokkal később meg is történt az első baleset: beütöttem az elejét, igaz, csak az üvegfólia repedt meg egy picit, de ha lett volna rajt tok, a pereme megvédte volna.
Egyelőre hatalmas dilemmákban vagyok: tokkal vagy anélkül? Twitteren megszavaztattam, a többség nyilván tokban hordja, ami várható volt. De kaptam olyan hozzászólást, hogy az illető például tok nélkül hordja, de van készülékbiztosítása. Most megint úgy használom, hogy egyszer így, egyszer úgy. Nagy rá az esély, hogy rendelek valami nagyon erős, hátlapi üvegfóliát, az oldalára pedig tetetek szilikon alapút.
Még meglátom. Addig pedig játszom a tűzzel.
Vasárnap reggel
Vasárnap, kora reggeli ébredés. Odakint szakad az eső. A második kávémat iszom az erkélyen, élvezem a szellőt, az eső hangját, és boldogan temetem a tegnapi fülledt, tikkasztó meleget. Olyan nyugodtság jár át, amilyen ritkán van.
El sem hiszem
Elvileg hamarosan kapjuk a levelet, hogy júliusban lesz a hagyatéki tárgyalás. Testvérem felhívta a közjegyzőt, hogy már több, mint egy év elmúlt a temetés óta, és hogy szeretnénk eladni a házat. Ekkor jött az info, hogy hamarosan sor kerül rá. El sem hiszem, lassan végre lezárhatjuk!
Szociális problem
Erősen gondolkozom azon, hogy nem kell nekem Facebook még úgy sem, hogy konkrétan rá se nézek. Ebbe beletartozik az is, hogy Messenger nélkül is tudnám élni az életem, aztán aki akar, majd elér valahogy, megoldja. Ez mind szép és jó, de aztán eszembe jut, hogy még a végén képesek lesznek es felhívnak telefonon. Én pedig gyűlölök telefonálni.
Eső
Még mindig az egyik legjobb dolog a szakadó esőre elaludni. Tegnap zuhogott rendesen, az ablak bukóra volt nyitva, mi pedig ennyire nyugodtan már régen aludtunk el.
Ettől a jövőtől féltem
Emlékeztek a Terminator - Genisys azon jelenetére, amikor bemutatták a nagy nyilvánosság előtt a Skynet-et? Akkor, nézőként te érezted, hogy ez a nulladik napja annak, amikor valami végképp elromlik. Na, a tegnapi Apple Vision Pro szemüveg bemutatásakor is ugyanígy éreztem magam. Nem nagyon akarok egy olyan jövőben élni, amikor emberek egy búvárszemüveggel a fejükön mutogatnak maguk elé és így menedzselik az életüket. Számomra kibaszott nyomasztó.
KoRn - Requiem
Jó ideje nem foglalkoztam egyik régi, kedvenc nu metal zenekarom kortárs munkásságával, de ma meghallgattam a KoRn tavalyi albumát, ez pedig a Requiem.
Hát... nem rossz.
Teljesen korrekt album, viszont nagyon hiányzik belőle az a régi, elementáris düh, amely a régi időkben jelen volt és leszakította az arcod. Mintha csak egy nagyon kevés hiányozna minden dalból ahhoz, hogy vérbeli Korn szám legyen belőle.
Jonathan Davis sem erőlködik azon, hogy hangjával, elfojtott indulataival szétszakítsa a fülesed. Kicsit olyan, mintha a KoRn egyfajta terápia lett volna Davis-nek, hogy levezesse a traumái által okozott feszültséget, ami a hosszú évek során sikerült, és most olyan albumok születnek, mint a Requiem. Persze ez nyilván hülyeség. És nem várható el egy 30 éves zenekartól, hogy ugyanolyan legyen, mint a kilencvenes években. Mentségükre szolgáljon, hogy még mindig nem változtak, maximum nagyon keveset.
Szóval a Requiem nem jó, de nem is tragikus: egynek tökéletesen kitölt háromnegyed órát, de ha ezzel a lemezzel debütáltak volna, biztosan nem lett volna kedvencem.
EyeEm
Eléggé ráuntam az Instagramra, pontosabban annak a feed-jére, a tartalomra, amit nyújtani képes. Volt egy ilyen gondolatom, hogy egyszerűen letörlöm a telefonomról, és maximum csak akkor és addig szedem le újra, amíg képet akarok megosztani. Lenne ennek értelme? Nem sok. Elkezdtem alternatíva után kutatni, több appot kipróbáltam, mire megtaláltam a számomra legmegfelelőbbet:
EyeEm
Letisztult kinézet, igényes képek, ráadásul teljesen ingyen. Noha a közösség túlnyomó része profi (vagy annak tűnő) fotós, és kicsit pironkodva osztottam meg eddig az Iphone-ommal készült kis fotócskáimat, de hamar megbarátkoztam a gondolattal.
Ami tetszett, hogy az EyeEm saját maga generálja a feltöltött kép tagjeit. Mondjuk tízből egy címke elég butaság, de annyi baj legyen. A filterek, szerkesztési lehetőséget teljesen átlagosak, azonban ezt betudom annak, hogy egy abszolút free dologról beszélünk.
Nekem eddig bevált. Nem közösséget akarok építeni, csak feltölteni valahova azokat a képeimet, amik még nekem is tetszenek. Erre pedig tökéletes.
Alma
Immár fél éve vagyok IPhone felhasználó. Nagyon újnak számítok, későn jöttem, de legalább itt vagyok. Eleinte nagyon fáztam attól, hogy áttérjek erre az oldalra, és az első néhány nap valóban elég furcsa volt, sok-sok évnyi Android után. Így, hat hónappal később már száz százalékosan ki merem jelenteni, hogy nem tervezek visszamenni, maradok Apple user. Egyszerűen sokkal kényelmesebb minden funkció, és sokkal szebb a design. Jobb ránézni a homescreen felületre, az ikonokra. Nincs csúcskategóriás telefonom (sima 12), de nekem bőven megfelel. Örülök, hogy megléptem.
És már megint új külső
Mivel kicsit untam magam, de főleg azért, mert éreztem némi tenni akarást, így újra dizájnoltam a blogot. Vissza a régi, "semmi extra" külsőhöz, de azért van oldalsáv megint.
Ahogyan az lenni szokott, az előző desing képe álljon itt (élt: cirka 4 és fél hónapot).
Feladtuk
Olvasom a híreket (de minek? Ráadásul pont azon a napon, amikor történések vannak), és elmegy a kedvem az egésztől. Belpolitika, újabb megszorítás, ráadásul egy kifulladni látszó tüntetés-sorozat, amit csak sajnálni tudok, mert úgy tűnik, végül nem lesz belőle semmi érdemleges eredmény. Néha, az ilyen napokon úgy vagyok vele, hogy legszívesebben kiköltöznék egy tanyára, teljesen nomád életet élni, internethozzáférés nélkül. Mennyivel nyugodtabb lenne minden, ha nem kellene napi szinten átélnem újra és újra azt a revelációt, hogy ez az ország totálisan élhetetlen - na jó, még nem egészen az, de elkerülhetetlenül sodrósunk afelé.
Unom
Annyira belefáradtam már a sehova sem tartó, úgymond "muszáj" beszélgetésekbe. Például, ha két percet azzal kell kitölteni, hogy kitárgyaljuk az időjárást. Minek? Egyszerűen elfogyott az energiám az ilyen kommunikációhoz. Ha nincs mit mondanom, inkább nem mondok semmit, minthogy ezzel fárasszam magam.
Reggeli semmiségek
Reggel a bevásárlókocsiban benne maradt egy százas, így nem kellett használnom a műanyag érmét. Távozáskor benne hagytam a pénzt, talán valakinek pont jól jön. Aztán azon kezdtem gondolkozni, hogy mióta lehet benne és meddig marad ott? Felteszem, nem sokáig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)