A cigaretta. Tudom, hogy káros, tudom, hogy nem csak magamnak, de a környezetemnek is ártok vele. Tisztában vagyok vele, hogy drága, hogy szó szerint elfüstölöm a pénzt. Mindent tudok. Többször próbáltam már letenni, volt, hogy rövid, de az is előfordult, hogy hosszabb időre. Valami úton-módon azonban mindig visszataláltunk egymáshoz. Szeretem a reggeli első slukkot a kávém mellé, szeretek kaja után elfüstölni egyet. Lefekvés előtt, vagy épp, amikor várni kell. Amikor nem tudok dönteni, és úgy vagyok vele, hogy egy cigi, aztán meglátjuk. Szeretem az illatát, az ízét, szeretem azt, amikor már nagyon kopogtat a nikotinhiány, és én jól esően rágyújthatok végre. Ezek azok a dolgok, amiket csak egy dohányos érthet meg igazán. Egy szép napon úgyis leteszem végleg, de addig is azzal kell együtt élnem, hogy a cigi a legnagyobb gyengeségem.
Sosem voltál a Rénszarvas-hegyen
Két könyv, amiket egyetlen hétvége alatt végeztem ki.
Jonathan Amer - Sosem voltál itt
Ames regénye valójában egy kisregény, a maga 160 oldalával, nem kis betűméretével még egy lassan olvasó személy is maximum egy délután alatt el tudja olvasni. A filmet nem láttam, a könyvet viszont képtelen voltam letenni addig a pontig, amíg a végére nem értem. Egy kőkemény adrenalin-löket, amely sodor magával ezen a mocskos úton, amelybe főhősünk belecsöppen. Egy szenátorjelölt elrabolt kislánya, akit egy bordélyházban tartanak fogva, az ügy azonban korántsem ennyire egyszerű. Akik egy röpke olvasmányra vágynak, azoknak kötelező darab, utazás a földi pokol legmélyebb bugyraiba.
[XXI. Század Kiadó, 2019]
Karin Tidbeck - Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
Erre a novelláskötetre nem voltam felkészülve. Már az első sztoritól letettem a hajam, miszerint egy orvos beleszeret egy léghajóba. És ez még csak a kezdet volt. Van itt egy történet egy nagyon furcsa telefonközpontról, egy bádog dobozban "született" "gyermekről", egy nagyon különös szekta történet, egy hely, ahol az idő csak azután kezd létezni, hogy a főhős talál egy órát, és még sorolhatnám. Tidbeck elképesztő fantáziával rendelkezik. Misztikus, szürreális, sőt, egy esetben még kifejezetten gyomorforgató is. Nem az volt a tervem, hogy egyetlen vasárnap alatt elolvasom mind az összes novellát, de nem tudtam letenni. Ha voltak is gyengébb darabok, a maga módján mind különleges és egyedi, és folyton hajtott a kíváncsiság, hogy a következőben milyen bizarr utazással lesz dolgom.
[Agave Könyvek, 2019]
Álomnyaralás
A minap valaki bedobta a kérdést Twitteren, hogy kinek hogy nézne ki az álomnyaralása?
Olvastam a válaszokat, és arra jutottam, hogy megint én leszek a különc. Válaszoltam én is, de ide kifejtem kicsit bővebben. Szóval a lényeg, hogy egy mindentől elzárt kis házikóban képzelem el, mondjuk két hétig. Lehetőleg kilométerekre tőlem ne legyenek emberek. Kellemes, őszi, hűvös időt képzelek el, amit pedig vinnék magammal: tartós élelmiszerek, valamint könyvek. Az már csak hab lenne a tortán, hogyha mondjuk van veranda, akkor oda kiülve valami eszméletlen szép kilátás fogadjon. Több se kéne. Még a telefonomat sem nyomkodnám, ha ez megvalósulna.
Itt viszont megjegyezném, hogy én az a fajta ember vagyok, aki még nyáron sem igazán vágyik vízközelbe. Sosem voltam egy strandot kedvelő típus, bár tény, hogy jól tud esni. Jobban érdekelnek a városok, lehetőleg az olyanok, mint Sopron, ahol van óváros rész. Mindig inkább az ilyesfajta kikapcsolódás vonzott egy nyaralásban, és igen, lehetőség szerint ősszel, hogy még ne legyen hideg, de már ne is kelljen megpusztulni a melegtől.
Napi gondolatmenet
Párommal azt beszéltük tegnap, mennyire furák is vagyunk mi, emberek. Hiszen ha valaki ránk nyit öltözködés közben, akkor hiába van rajtunk fehérnemű, kiabálva takarjuk el magunkat és zavarjuk ki az illetőt, miközben a strandon úgy megyünk végig egy szál kevés kis valamiben (ráadásul tömegben), mintha a póló viseléséért halálbüntetés járna.
Január, felpörgetve
Ha ellenőrt látok
A minap kitette a BKK, hogyan lehet felismerni a bliccelőket. Ide kattintva el lehet olvasni. Aztán belegondoltam, hogy én bár soha az életben nem blicceltem, mégis van egy szorongató érzésem, valahányszor ellenőrt látok felszállni, és most jön a poén: ugyanezeket a "tüneteket" produkálom, amiket ők is felsoroltak. Úgy, hogy a bérlet vagy a jegy ott lapul a zsebemben. Jó lenne tudni, ez hova vezethető vissza. Érdekes, mert tényleg minden alkalommal ez van, amikor felszáll egy ellenőr. Akárhogy is agyalok, nincs rossz emlékem vagy kellemetlen tapasztalatom velük kapcsolatban. Lehet, hogy valami más dologra vezethető vissza a múltamban?
Nekem a szombat délután
A hét legtökéletesebb szakasza egyértelműen a szombat délután. Pénteken még nem sikerül maximálisan letenni a hétköznapok szürkeségét, vasárnap pedig hiába van akármekkora chill, már ott motoszkál az ember fejében a gondolat, hogy holnap vissza kell térni a mókuskerékbe. Viszont a szombat, azon belül is a délután, amikor már sikerült megszabadulni az elmúlt napoktól, amikor még viszonylag távol van a következő forduló, amikor még a belváros is elcsendesedik, na az valami leírhatatlan nyugalmat sugároz.
Írom mindezt vasárnap délután.
Csak a munka és az olvasás
Az elmúlt hetem főleg a munka és az olvasás jegyében telt. Múlt szombaton voltunk könyvesboltban, vettem két könyvet, mégpedig: Jonathan Ames - Sosem voltál itt, valamint Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt. Nagyon szemeztem még Karin Tidbeck - Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről című novellás követével, végül párom megvette nekem.
Vasárnap kiolvastam Raymond Chandler - Öröm álom című krimi-noir klasszikusát. Chandler és én nem leszünk jó barátok (érted: Chandler, jó barátok, haha!). Bár nem volt rossz könyv, de mai szemmel nézve már eléggé klisés. Anno ez valószínűleg az újdonság erejével hathatott, mostanra viszont voltak benne dolgok, amik mai szemmel inkább megmosolyogtattak. Philip Marlowe karaktere viszont hibátlan.
Aztán nekifogtam Az éjféli égboltnak. A filmet (Midnight Sky) még nem láttam, a sok negatív kritika elrettentett, viszont azt kell, hogy mondjam, a könyv elképesztően tetszett, napok alatt kivégeztem. Kedvem támadt megnézni a filmet, bár erősen tartok tőle, hogy ezt hogyan lehetett vászonra vinni. Főleg Clooney-nak, aki nem egy erős rendező, lássuk be. Erős a gyanúm, hogy a sok lehúzó vélemény nem véletlen. A könyvet viszont tudom javasolni azoknak is, akiknek nem jött be a film.
Ma ismét könyvesboltban jártam. Mit lehet tenni, az ember a környéken jár, csak úgy ne ugorjak be? A vásárlói kedvezményemet kihasználva bezsákoltam George Orwell - 1984 című klasszikusát. A Helikon Zsebkönyvek sorozat egyik darabja, ez a széria pedig piszok jó borítókkal jelenik meg. Már ki is néztem a következőket, bár most egy időre el vagyok látva olvasmányokkal.
Apropó, elindítottam az első könyvnaplómat, ráadásul itt a blogon. Ide kattintva érhető el.
Az alvásról megint
Már épp érett az írás arról, hogy idén egyetlen éjszakát sem tudtam rendesen végig aludni, erre tessék: tegnap úgy, ahogy, de sikerült. Még így is felebredtem jó párszor, de legalább nem kellett hosszú perceket forgolódni, amire újra szememre jött az álom. Ez már valami, ha az idei tendenciát nézzük. Az előző éjjelek borzasztóak voltak. Vagy nagyon nehezen aludtam el, vagy nagy kényszerszünetek szakították félbe.
Mondjuk az ébredés így is megtréfált: arra eszméltem, hogy nagyon kényelmetlen pózban fekszem, úgyhogy el is fordultam. Éreztem, hogy így most jó, el is lazultam, ahogy azt kell, erre bumm, megszólalt az ébresztő.
Mennyire vagyok introvertált?
Könyv: Michelle Mcnamara - Eltűnök a sötétben
Sorozatidő
Van egy alkalmazás a telefonomon, a SeriesGuide. Itt kiválóan lehet vezetni az éppen nézett sorozatokat, epizódonként (van filmes menüpontja is, de arra inkább ott van a Letterboxd).
Van egy jó kis statisztikája, ugyanis azon túl, hogy kilistázza, hány sorozatot, évadot, epizódot néztél meg eddig, konkrét időt is mutat. Így tudtam meg, hogy 2020-ban
22 nap
ment el arra, hogy sorozatokat néztem. Ez így belegondolva egészen rideg. És akkor még nem is vagyok az a hatalmas junkie. Idén már nem hiszem, hogy vezetni fogom, egyrészt nem akarok elborzadni, másrészt nem szeretnék akkora hangsúlyt fektetni a mozgóképre, csak ami tényleg, igazán érdekel. Jelenleg az olvasás az, amit nagyon ki akarok maxolni.
Szilveszter
Ugyan a Szilveszter sem tartozik a kedvenc alkalmaim közé, de azért évről évre tartjuk. Általában nálunk szokott lenni valami kisebb összejövetel, most azonban mi mentünk. Négyen voltunk, amíg a lányok a konyhában pizzát sütöttek, addig mi a szobában PS-en próbáltunk megvédeni egy messzi-messzi galaxist. Majd ettünk, és előkerült egy Gazdálkodj okosan!
Változnak az idők, nekem ennek a társasjátéknak egy nagyon régi verziója rémlik gyermekkoromból. Ott még szó se volt bankszámláról, itt viszont nagyon leszívta az agyunkat az, hogy kamatokat kellett számolni, valamint folyamatosan írni kellett, mennyi pénz van a számlán. De azért alapvetően nem volt rossz játszani.
Jött az éjfél, koccintás, aztán ment a tévén a zene, és beszélgettünk. Olyan fél négy körül aludtunk el.
Másnap délután egy óra körül értünk haza, random Jóbarátok epizódokkal telt a délután.