Igyekszem nem minden nap ezzel terhelni a blogot, de hát most mégis csak ez a helyzet. Szóval ha nem lenne a rágóm, akkor már feladtam volna. Tudja a dolgát, pár órára elvagyok vele, viszont még mindig reflexszerűen ki akarok menni rágyújtani. Amikor pedig tudatosul bennem, hogy nem lehet, mert nincs is mit elszívni, eléggé letör, de annyira, hogy legszívesebben rágyújtanék.
Amúgy érdekes, hogy ebben a helyzetben, amiben most vagyok, szinte felfoghatatlan számomra, hogy egy nem dohányzó hogyan képes menedzselni egy napját. Kávézik és nem gyújt rá. Eszik, aztán nem gyújt rá. Várakozik és nem gyújt rá. Lehet hülyeségnek hangzik mindez, de amikor valaki ugyanebben a cipőben járt, mint most én, biztos ő is elgondolkozott rajta, még akkor is, ha teljesen evidens a válasz: a nem dohányzó nem függ a nikotintól.
Jó lenne túl lenni az egészen, viszont amitől parázok, hogy előbb-utóbb a rágóról is le kell szoknom. Elvégre még mindig adja a nikotint a szervezetemnek. Remélem, hogy az már könnyebb lesz.
A cél, valamint a legrosszabb forgatókönyv: jelenleg egy doboz, 4 mg-os (ez a legerősebb) rágóm van. Ebben 30 szem található. Ha ez elfogy (remélem, kitart ezen a héten), akkor vásárolok még egyet. Ha az is elfogy, veszek egy 2 mg-os kiszerelést, majd azután még egyet. És ennyi. Ha nagyon sóvárgok utána is (de ez már tényleg a legrosszabb forgatókönyv), akkor még egyetlen egy, 2 mg-os rágót engedek meg magamnak. A cél tehát az, hogy négy, de maximum öt doboz rágóval oldjam meg a leszokást, egészen pontosan azt a részét, amiben segítség kell, ami jelen esetben a rágógumi. Nagyjából 5 hét.
Kíváncsi leszek, mennyire tudom tartani. Persze lehetne rágó nélkül is, de a nikotin teljes megvonásának beláthatatlan következményei lennének: vagy a környezetem idegeire mennék, vagy... rágyújtanék.
Tehát eddig: baromira hiányzik, de a rágó segít. És az is, hogy ezt kiírom magamból. Jelenleg kb. 44 órája nem gyújtottam rá.