Tegnap megcsináltam életem első pizzáját, úgy értve, hogy a tésztát is én gyúrtam. Ehhez 35 év kellett. A tészta elkészítése mindig egyfajta mumus volt számomra, de legyőztem a félelmeimet és bár a vesztesek nyugalmával álltam neki, nem is lett rossz. Mondjuk azért olyan jó sem, mert picit ropogósabbra sült annál, mint amennyire szerettem volna. Na de majd a következő!