Néha elbambulok az embereken, ahogy jönnek-mennek, teszik a dolgukat, ki és be járkálnak a boltokba, hajtanak az autóval, úgy konkrétan nézem a nyüzsgő társadalmat. Arra gondolok, hogy ezek közül az emberek közül hánynak jut eszébe, hányan elmélkednek el azon, hogy ez így, ebben a formában tényleg jó-e? Hogy a kapitalizmus úgy bekötötte a szemünket, hogy észre sem vesszük a saját rabszolgaságunkat? A szabadság illúzióját lebegtetik a szemünk előtt azzal, hogy a szabadidőnk beáldozásáért drága holmikat vásárolhatunk, amiket birtokolva többnek érezhetjük magunkat?
Persze az is lehet, hogy kár ezen rágódni. Lehet, hogy az jár a legjobban, akinek ezek a gondolatok nem jutnak eszébe, elfogadja, hogy ez az élet, pontosabban a mi életünk rendje.