Szeretek nyáron korán kelni. Szeretem a viszonylag hűvös időben elszürcsölni a kávémat az erkélyen, nem gondolva arra, hogy aznap 37 °C lesz. Aztán szeretem tárva-nyitva hagyni az erkélyajtót, hogy átjárja a szobát, a lakást a friss levegő. Ilyenkor minden olyan nyugodt, még a kinti forgalom sem olyan őrültek háza, mint pár órával később, amikor már az aszfalt is tűzforró, és én már az októberi időért rinyálok naphosszat.