Nem szeretem a meleget. Most még is itt van: izzadunk, tűz a nap, testszagok terjengenek zárt terekben, epedünk, kígyózó sorokban állunk a fagyizók előtt, furcsa módon ebben a helyzetben most az árnyékot tekintjük oázisnak. De van jó oldala is, végre hamar megszáradnak a ruhák az erkélyen, sokkal hamarabb, mint a konvektor lángja mellett. Ettől függetlenül nem, még mindig nem rajongok a melegért, pedig jobb meghajolnom előtte, hiszen ennek az ideje van itt, jobb lesz innentől kezdve csak magamban visszasírni a kellemes hűvösöket, a bevackolós, korai sötétedéssel járó délutánokat, a hideg, esős napokat, amikor jobb híján nem kellett menni sehova.