Tegnap egy nagyon érdekes élményben volt részem. Utaztam a buszon, kezdtek lecsukódni a szemeim, de még nem aludtam, amolyan félálom szerű állapotban voltam. És akkor mintha az időben utaztam volna. Ott voltam a régi szobámban, a szülői házamban. Odakint hideg volt. Éreztem a radiátorból áradó hőt. A szobám atmoszféráját. Éreztem, hogy a székemben ülök. Láttam a dolgokat az asztalomon. Láttam őket, de most már nem tudnám felidézni. Ott voltam. Tényleg ott voltam. Érzésre legalábbis. Egyszerre volt jó, nosztalgikus, de félelmetes is. Aztán lecsukódtak a szemeim, néhány pillanatra elbólintottam, és amire feleszméltem, az élmény eltűnt. Próbáltam visszatérni, de már elérhetetlen volt.