Olvasom, hogy most hétvégén Nemere Istvánnak négy új könyve is megjelenik, ezzel meglesz a 758. kiadott könyve, és rekordot dönt.
Eddig összesen két regényt olvastam az írótól: Amíg köztünk voltál, valamint a Túl a Plútón. Előbbi tetszett, utóbbi kevésbé. Nem tudom, mostanság milyen minőséget ütnek meg Nemere könyvei, az viszont elég durva, hogy amilyen tempóban halad, egyszerre négy könyv is képes megjelenni. Viszont tény, hogyha még mindig ír, és még mindig kiadják, akkor van egy fix olvasóbázisa. De akkor is, gondoljunk bele: 758 könyv. Ha csak a szinopszisokat vesszük, akkor is mennyi ötlet kell hozzá, hogy egyáltalán egy alapsztori elinduljon! Ez a dolog szebbik oldala, viszont látatlanban nem kétlem egy percig sem, hogy ilyen volumenű mennyiség már a minőség rovására mehet. Könnyen beszélek úgy, hogy 756 könyvét még nem olvastam, de van rá esély, hogy nem vagyok egyedül a konklúziómmal.
Viszont amit mindenképp le akartam írni: ha Nemere Urat boldogítja az, hogy írhat, történjen az bármekkora tempóban, és legyen bármilyen a minősége, akkor írjon, írjon és még jó sokat írjon! Vannak idős zenészek, akik még mindig szakadatlanul tolják, ugyanez érvényes jó néhány színészre, rendezőre is. Nem tudnak leállni, nem tudják letenni. Ki tudja, mi lenne velük, ha abbahagynák. Vajon Keith Richards mihez kezdene, ha letenné a lantot?