Ez volt az az év, amikor minden összejött, ami a rövidnadrágokat illeti: vagy megérett a kidobásra vagy kifogytam belőle. Sose szerettem rövidnadrágot venni. Az ember megveszi, hordja kb. három hónapig, majd a maradék kilencben pihenteti. A következő évben előveszi, és rácsodálkozik: jé, nekem ilyenem is van? Mikor vettem?
A napokban alaposan körbejártam, végül úgy döntöttem, hogy jó nekem a baromi olcsó is, úgyis szezonális szerelés. Ne legyen vastag, ne legyen hosszú, ne hagyjak ott egy húszezrest. Mert bizony nem ritka jelenség, hogy egy rövidnadrág belekerül egy húszasba. És még ronda is. És még azt is megkérdőjelezem, hogy nem-e egy női rövidnadrágot raktak véletlenül a férfi részlegre.
Végül viszonylag olcsón megúsztam: nem márkásak, de hát kit érdekel? Nem fizettem sokat értük, de pont a stílusom. Hetek múlva úgyis a szekrényben végzik, beláthatatlan időre.