El sem hiszem: második nekifutásra végignéztük a The Big Bang Theory-t. Amikor annak idején elsőre elkezdtük, a kilencedik évad végéig jutottunk, és valamiért nem tudtuk rávenni magunkat a folytatásra. A helyzet az, hogy így, visszatekintve ez teljesen érthető: az utolsó évadok baromira nyögvenyelősek.
Megkockáztatom, hogy amióta Leonard, Howard és Sheldon is már mind párkapcsolatban éltek, akkor romlott el valami a sorozatban. Értem én, hogy kell a jellemfejlődés, egy karakter akkor jó, ha az évek folyamán változik, ahogy egyre inkább benne lesz a korban, ugyanakkor itt nagyon nem tudtak velük mit kezdeni az írók. Konkrét példa Howard és Bernadette: ahogy gyerekeik lettek, konkrétan ki is írhatták volna őket a sorozatból, annyira semmilyen konfliktusaik és élethelyzeteik lettek. Pedig az első, körülbelül öt évad zseniális volt, egyszerűen imádtam ezt a fajta humort, és nagyon meg lehetett kedvelni a karaktereket.
Van valami, ami ugyanakkor szúrta kicsit a szemem: Raj. Itt van ez a szerethető, indiai srác, aki tizenkét évadon át kisebb-nagyobb sikerekkel próbált barátnőt találni magának, de lényegében végig lelkizte a sorozatot. A fináléra mindenki révbe ért (még Stuart is!), de két epizóddal a vége előtt Raj és a barátnője szakítanak. Komolyan szálka volt a szememben, hogy így elbántak vele.
A befejezés szép volt, Sheldon beszéde kiválóan összegezte az elmúlt tizenkét évet. Így, hála istennek nem kellett keserű szájízzel otthagynom őket. Hiányozni fognak. Voltak nagyon szép pillanatok, hatalmas nevetések a részünkről, és persze van, amit azóta is idézünk.
