Péntek délutánonként olyan szinten elkap a fáradtság (ahogy szoktam mondani ilyenkor: kijön rajtam a hét), hogy csak kamillázok egész délután. De végre itt a hosszú hétvége, most négy napig eszembe se jusson a munka! Lemegyek azért látogatóba apámhoz, de remélhetőleg a pihenésből is kifog jutni bőven. Nyilván nem kéne elpazarolni semmittevésre a maradék időt, bár esélyes, hogy a keddi nap pont arra lesz szánva. Aztán majd jön az élet és jól közbeszól? Ne úgy legyen!