Egy hét múlva választás. Megint eltelt négy év. Nagyduzzogva elmegyek. Ha már élhetek annak az illúziójával, hogy egy demokratikusnak hazudott választáson van beleszólásom az ország menetébe, akkor megyek. De nincsenek nagy reményeim, egyik irányba sem.
A helyzet az, hogy amennyire szeretném bukni látni a mostani rendszert, legalább annyira tartok tőle, hogy mi lesz, ha az ellenzék kerül ki győztesnek.
Ha marad minden a régiben, akkor tulajdonképpen ugyanaz folytatódik tovább, ami eddig is ment: számunkra felfoghatatlan lopások és korrupció, a magyar nép módszeres nyomorban tartása és butítása, nyugati felvilágosodás helyett pedig folytatódik a jól megszokott, szűk látókörű tendencia.
Ugyanakkor ha eljön a hőn áhított váltás, az új kormánynak piszkosul nehéz dolga lesz. Ki tudja, mennyi taposóaknát hagy maga után a jelenlegi brigád. Elképzelni sem tudjuk, hogy a színfalak mögött mikbe futnak bele. És ami a lényeg: ezt hogyan fogják majd tálalni? Hogyan fogják megoldani? Mi lesz a kommunikáció kifelé, a választópolgároknak? Vajon a jelen kormány szektásan gondolkozó szavazói hány nap múltán fognak kárörvendve kommentelni mindenfelé, hogy "ugye, kellett ezeknek a lipsikre szavazni, hiszen kormányozni sem tudnak!". Arról nem is beszélve, hogy szerte az országban, a legfontosabb pozíciókban a jelenlegi vezetés emberei vannak, betonbiztos pozícióban, még évekig. Ha nyer az ellenzék, szinte mozgásterük sem lesz.
Amire számítani lehet (legalábbis szerintem): ha marad a jelenlegi kormány kétharmaddal, akkor az utolsó tényleg kapcsolja majd le a villanyt. Ha nyernek, de nem kétharmaddal, az valóban érdekes eseményeket fog szülni. Ha az ellenzék kerül hatalomra, tekintettel a fentebb leírtakra (és persze ne legyen igazam) a következő forgatókönyveket tudom elképzelni: vagy nem tudják végigcsinálni a következő négy évet, azonban ha mégis, 2026-ban újabb kétharmados narancssárga győzelemre lehet majd számítani.
Szomorú, én is tudom, ugyanakkor korántsem vagyok már derűlátó.