Csak a már ismerős, vasárnapi, depresszív atmoszféra lengi körbe ezt a reggelt is. Természetesen most sem aludtam jól, úgy tűnik, hogy ez a hét sem a kialvás hete. Tegnap este sikerült kiolvasnom mindkét könyvet, Malamud-tól A lakókat, illetve Clarke-tól a 2001: Űrodüsszeiát.
Éjjel, abban a maroknyi időben, amíg aludtam, sikerült mindenféle hülyeséget összeálmodnom. Érdekes dolog ez, hogy a hatása velem maradt, de konkrétumokra nem emlékszem. Megvolt a kávé, lassan ideje összeszednem magam. Pont úgy érzem magam, mint egy összegyűrt papírgalacsin, amit sikertelenül próbálnak simára hajtogatni. Sima már nem lesz, de a célnak úgy, ahogy megfelel.