Talán két évvel ezelőtt jutottam arra az elhatározásra, hogy mivel még soha nem voltam Omega koncerten, még ebben az életben csak azért is eljutok, mert hát illene. Arról nem is beszélve, hogy ők sem élnek örökké, jócskán benne vannak a korban, ki tudja, mennyi alkalom nyílik arra, hogy az ember lássa azt a bizonyos felállást.
Aztán kezdődött Benkő Lászlóval, nyugodjon békében! Most pedig Kóbor János. Legyen neki is könnyű a föld! És akkor ennyit a terveimről. Na nem magamat akarom siratni, ez legalább annyira szánalmas lenne, mint azzal kampányolni, hogy "háh, a Kóbor nem volt beoltva és tessék!", de nagyon szomorú látni, hogy egy ilyen jelentőségű zenekar két oszlopos, talán legmeghatározóbb tagja sorban hagyta el a mi világunkat.
(Ezek után már nagyon nem szabad sokáig húznom azt a Bill koncertet)