Nem írtam a karantén óta. Múlt hétfőn járt le, azóta újra a mókuskerékben vagyok, valószínűleg ezért nem is született bejegyzés. A lényeg, hogy élek, az állapotom nem lett rosszabb, sőt, poszt-covid tüneteket sem produkálok. Azért két oltás után is sikerült ágynak döntenie ennek a nyavalyának.
A karantén alatt sokat olvastam, és rájöttem arra, hogy egy időre szüneteltetem a modern horrorokat. Ez a Várj, amíg sötét lesz című Riley Sager könyvnél fogalmazódott meg bennem, amikor rájöttem, hogy hiába a magas pontozás mindenhol, ezek lassan mind egy kaptafára készülnek. Röviden: nem tetszett és egy időre a műfajtól is megcsömörlöttem. Szerencsére rátaláltam Raymond Carver-re, akitől el is olvastam a Nem ők a te férjed című novelláskötetét. Életszagú, minimalista írások, pont amire szükségem volt!
Közben beköszöntött az elég hideg, nekem ez már az. Viszont a korai sötétedést még mindig hangulatosnak találom, ezzel a véleménnyel pedig minden bizonnyal egyedül vagyok.