Múlt héten a végére értünk a Scrubs-nak - újra. Sokadik újranézés volt, természetesen a nyolcadik évaddal bezárólag, az utólag odabiggyesztett kilencedik "valamit" inkább hagyjuk. Nálam ez még mindig az a bizonyos sitcom. Nem a Jóbarátok, hanem a Scrubs. Annyi élet, annyi humor, érzelem és lélek van ebben a sorozatban, hogy képtelen vagyok betelni vele. A finálé után (ami az egyik legjobban sikerült befejezés, ever!) kedvem támadt volna még egyszer elkezdeni előről, de persze ez nem valósult meg.
Kedvenc karakter? Dr. Cox vagy Kelso. Általában Cox-nak vannak a legjobb pillanatai, de már a legutóbbi dara alkalmával is Kelso volt az egyik kedvencem.
Kedvenc epizód? Sok van. Cox három betege, vagy az a bizonyos temetés, a finálé, esetleg amikor J. D. és Turk a haldokló férfival átvirrasztja az éjszakát. De az Óz-ra épülő rész is telitalálat.
Sokat nevettünk, sokat sírtunk, de szinte minden nap megnéztünk legalább egy részt. Vagyis a Scrubs már megint tudta a dolgát. Ahogy mindig is.