Tegnap nem bírtam ki, elmentem cigit venni. Rágyújtottam. Aztán megint és megint és megint. A maradék cigin ma túladtam.
Az első néhány szálnak olyan íze volt, mint életem első cigarettájának. Eszembe jutott, amikor először rágyújtottam. Hatodikas voltam, a szemben lakó srác csent el egy doboz cigarettát az apjától. Vidéken laktunk, falun. Elsétáltunk a házuk mögötti, messze elterülő réteken, majd találtunk egy kukoricást, aminek a közepén tapostunk ki magunknak egy kis helyet, és cigiztünk. Útközben szedtünk almát, azzal tompítottuk a szánkban maradt ízt.
Szóval igen, tegnap megbotlottam. Kicsit szomorú vagyok emiatt, de azt már legalább tudom, hogy nem ad akkora örömöt ez az egész, mint a leszokásom előtt. Elszoktam tőle, elszoktam az ízétől, nem esett annyira jól. Ami élvezetet adott benne, az maga a mozdulat, illetve az a része, hogy "kimegyek rágyújtani", de összességében nem ért meg ennyit.