Tegnap este végre valahára leszakadt az ég. Csak álltunk az erkélyen, előbb a villámlást néztük és a dörgést hallgattuk, majd élveztük a szakadó esőt, ahogy a cseppek befröcskölnek a korláton át ránk. És persze a hűvös idő. Na meg a kopogó eső hangjára elaludni. Hibátlan. Aztán ébresztőt sem állítottunk. Persze reggelre már visszatért a hőség, de amíg tartott, remek érzés volt.