Valahol érthető, hogy mindenki a régi Stephen King-ért van oda, hiszen annak idején írta legnagyobb klasszikusait, amelyek alapján a világ asszociál rá. Az elmúlt időben belevetettem magam King "újhullámos" könyveibe, és gyerekek, lehet, hogy én vagyok túlságosan elfogult, de ezekkel sincs semmi baj.
Ott volt az Emelkedés, a Joyland, az Újjászületés, A magas fűben, nekem mind tetszett (főleg a Joyland). Persze az is lehet, hogy sikerült beleválasztanom. A legfurcsább élmény az Emelkedés volt: egy kedves kis történet, megspékelve valami szürreális adalékkal, nagyon nem King-es élmény volt, de amilyen röpke kis olvasmány volt, olyan jól szórakoztam rajta.
Tervezem további újabb King-könyvek elolvasását, bár tény, hogy a régiek közül is bőven van mit pótolnom. A lényeg, hogy eddig nekem a közelmúltbeli King irományok sem okoztak csalódást. Mondjuk Ragyogás-szintű magasságokba egyik sem ment, ez tény.