Alapvetően elmondható rólam, hogy ha van zene, ami életem jelentős részét végig kíséri, az a rap. Kilencvenes évek, Amerika, ahogy azt illik. Persze nem mindig ez számomra a fő sodor. Van, hogy éppen más műfajokat helyezek előtérbe, de összességében a hip-hop műfaj az, ami mindig velem volt. Jelenleg is egy olyan szakaszban vagyok, hogy kissé háttérbe szorult ez a stílus, most éppen valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szenvedélyesen belemerültem a "chillezős" zenékbe, azon belül is főleg a lo-fi műfaj az, amit két pofára sikerül zabálnom - abból is az instrumentális fajta.
Ez a tompított hangzású, alapvetően hip-hop alapokon nyugvó relaxációs zene voltaképp minden napszakban, minden élethelyzetben megfelelő választás, de nem elhanyagolható tény, hogy ez tényleg csak háttérzene. Utazás közben, városi sétánál, vagy itthoni tennivalók közepette tud igazán elkapni. De olvastam olyan véleményeket, hogy például tanuláshoz betenni egy random lo-fi playlist-et talán a legjobb választás. Nem kell rá különösebben odafigyelni, de közben mégis ellazít, hiszen végtelen nyugalmat áraszt. Talán az egyik kedvencem a lengyel származású Milkz, aki elég termékeny beatmaker, Spotify-on félmillió havi hallgatóval büszkélkedhet, ami ahhoz képest, hogy egy amatőr előadóról beszélünk, nem semmi szám. Ha az ember beleássa magát ebbe a műfajba, egészen elképesztő gyöngyszemeket talál: Aptato, NK Music, Kuranes, No Mic, és még sorolhatnám. Van miből válogatni.
Bepróbáltam a nem instrumentális lo-fi zenéket is, azonban nálam azok kevésbé találtak be, így maradtak a szöveg nélküliek. Egyébként érdekes, hogy nagyjából ezzel a műfajjal párhuzamosan jelent meg az életemben (noha nem ilyen erősen) a jazz. Ezt viszont soha nem gondoltam volna magamról. Igaz, nagyjából arról van szó, hogy néha egy-egy tömegközlekedést kitöltök egy bizonyos jazz playlist elindításával. Viszont ehhez már inkább hangulat kell. És ha az megvan, akkor ez is nagyon be tud találni.
Volt amúgy nagyon sok korszakom: klasszikus rock, nu metal, de ha most visszamennék az időben, és odabökném a mondjuk 20 éves énemnek, hogy egyszer te még jazz-t fogsz hallgatni, nos, szinte száz százalék, hogy kiröhögne. Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk 43 évesen mi lesz az, amire éppen rá leszek függve, esetleg arra, hogy akkor is ott lesz-e a rap zene, bármilyen formában.