Egyszerűen az ősz a kedvenc hónapom. Annak idején a tavasz volt, amikor még ténylegesen volt tavasz, amikor az időjárás is tudott tavaszias lenni. Az illata mindig a közelgő nyári szünetet juttatta eszembe gyerekkoromból. Mostanság szinte átmenet nélkül ugrunk fejest a nyárba, de úgy, hogy májusban még az is előfordulhat, hogy nem árt bepöccinteni a konvektort...
Szóval ősz. Amikor szeptemberben hűvösebb lesz, és kezd egészen más színbe borulni a világ. Amikor októberre (legjobb hónap az évben!) már minden sárga, barna és piros. A koraesti horizont citromsárga, a sötétedés korábban érkezik, de még nem délután négy órakor. Október, amikor az illatok is mások. Egy kellemes októberi, napsütéses délutánnál nincs szebb, ilyenkor esik a legjobban kimenni a természetbe. Aztán jön a november. Na, őt már nem szeretjük annyira, mondhatni kopogtat a tél: a reggelek egyre csípősebbek, az este már a délutáni órákban beköszön, előbújik a köd. Tulajdonképpen a november is jó, ha éppen nincs semmi dolgod egész nap, és nem is akarsz kimozdulni. Nekem az ősz a kedvencem, a sajátos színjeivel, a tipikus (ha szabad így mondani) képi világával, a lehullott falevelekkel, és úgy az egész hangulatával egyben. Az idei ősz ennyi volt, ez az utolsó nap, winter is coming...