A múltkor belefutottam egy szavazásba Twitteren (amúgy Twitterezzetek, minden hibája ellenére még mindig az egyik legjobb platform, és ha már ott vagytok, kövessetek bátran), hogy Neked mi a kedvenc ünneped? Húsvét, Karácsony, Szilveszter, Születésnapod - ez volt a négy lehetőség, amelyek egyikére leadhattad a voksod.
Gondolkodóba estem, és tulajdonképpen azt a konklúziót sikerült levonnom, hogy 32 éves koromra teljesen elengedtem az ünnepeket az életemből. Ha valamilyen aspektusában szerepel is a mindennapjaimban, az a puszta megszokás.
A húsvétnak sosem voltam "rajongója", még gyerekként sem, és lévén, hogy nem vagyok vallásos, így pláne csak két dologban érint: van egy keresztfiam, illetve húsvét hétfőn nem kell dolgozni, és az jó. A Karácsonyt pedig egyszerűen nem szeretem. Ebbe egyszer talán belemegyek bővebben is, itt most túl hosszú lenne kifejteni. Szilveszter, avagy a "muszáj buli". Hol legyen a Szilveszter, ha itt lesz kiket hívjunk meg, ha nem itt lesz, kik lesznek még ott - és társai. Befásult öregembernek tűnhetek, ha azt mondom, hogy szívem szerint néha átaludnám? Lehet. Aztán ott van a születésnap, amit már elég régen ünnepeltem meg önszántamból. Megköszöntenek, kapok ajándékot, és ezekért roppant hálás vagyok, de nem szervezek bulikat, nem megyek el inni, nem készítek fel senkit arra, hogy hamarosan itt a szülinapom. Egyszerűen csak jön, van és megy, én pedig egy évvel öregebb leszek.
Ide most lehet, hogy kéne valami következtetést írni, hogy velem van-e a baj, vagy egyszerűen ez a hozzáállás egy idő után egy bizonyos rétegnél előbukkan? Nem tudom, de, hogy egészen őszinte legyek: nem zavar a tény, hogy tényleg nincs kedvenc ünnepem.
(Azt azért elárulom, hogy azon a bizonyos szavazáson a születésnapomra voksoltam, talán önzőség, de azért, mert ott van esély tortára)