Vissza kell kicsit menni az időben: anno, amíg szüleimnél laktam, volt egy bizonyos Stephen King - Borzalmak városa című könyv az általuk szépen felhalmozott gyűjtemény között. A régi, “zöld” kiadás. Történt egyszer, hogy úgy döntöttem, elolvasom. Ekkor vettük észre, hogy ez a könyv bizony kámforrá vált. Sokat kerestem, még miután elköltöztem, anyám közölte velem, hogy “kerestem a múltkor is, de még mindig nincs meg…”
Aztán a múltkor, néhány héttel ezelőtt nagyon rám jött, hogy csak el kéne olvasnom, valahogy illene beszerezni. Így, amikor szabadságon voltam, nyakamba kaptam a várost, megjártam néhány könyvesboltot, antikváriumot is, de semmi. Végül egy online antikvárium kínálatában sikerült megtalálnom, hamar le is csaptam rá, és két nap múlva a kezem ügyébe is került. Igen, az a bizonyos kiadás. Végre. Itt van. Az enyém. Még ha nem is ugyanaz, amiért felforgattam a szülői házat, de itt van. Neki is álltam, viszont úgy körülbelül 100 oldal után, érthetetlen módon megakadtam.
És mostanra jöttem csak rá, hogy nálam az olvasás sosem volt egy konstans dolog: amikor rákapok, falom a könyveket (így olvastam ki annak idején egy nap alatt a Ragyogást), viszont ha megakadok, akkor van, hogy hetekig nincs kedvem olvasni. És tudom, hogy ez valahol, de talán teljes egészében az önfegyelem hibája. Úgyhogy itt van előttem a könyv, amelyekért hosszú éveken át ment (ha nem is minden áron) a hajsza, nekem pedig nem megy. Pedig látom az erényeit, csupa jó véleményt hallottam róla… és mégis.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy már azt is tudom, legközelebb mit, pontosabban miket akarok beszerezni, de úgy döntöttem, kötöm az ebet a karóhoz, és addig megpróbálok nem vásárolni újabb könyvet, amíg valami csoda folytán rá nem szánom magam arra, hogy befejezzem a Borzalmak városát (egyébként tervben van: Michelle Mcnamara - Eltűnök a sötétben, valamint Victor LaValle - Bölcsőrablók, de tulajdonképpen egy szép kis lista összejött már.).
Legutóbb egyébként Iain Reid - Azon agyalok, hogy ennek véget vetek című regényét olvastam, ami összességében érdekes olvasmány volt ugyan, a végére mégis felemás érzéseket váltott ki belőlem, de addig nem nagyon akarok erről többet írni, amíg a filmváltozatot nem láttam. Viszont tekintettel arra, hogy ezt a történetet iszonyatosan necces lehet vászonra vinni, így tartok tőle rendesen.