Hát... nem rossz.
Teljesen korrekt album, viszont nagyon hiányzik belőle az a régi, elementáris düh, amely a régi időkben jelen volt és leszakította az arcod. Mintha csak egy nagyon kevés hiányozna minden dalból ahhoz, hogy vérbeli Korn szám legyen belőle.
Jonathan Davis sem erőlködik azon, hogy hangjával, elfojtott indulataival szétszakítsa a fülesed. Kicsit olyan, mintha a KoRn egyfajta terápia lett volna Davis-nek, hogy levezesse a traumái által okozott feszültséget, ami a hosszú évek során sikerült, és most olyan albumok születnek, mint a Requiem. Persze ez nyilván hülyeség. És nem várható el egy 30 éves zenekartól, hogy ugyanolyan legyen, mint a kilencvenes években. Mentségükre szolgáljon, hogy még mindig nem változtak, maximum nagyon keveset.
Szóval a Requiem nem jó, de nem is tragikus: egynek tökéletesen kitölt háromnegyed órát, de ha ezzel a lemezzel debütáltak volna, biztosan nem lett volna kedvencem.