Ez a cirka 160 oldalas könyv egy magányos, negyvenes éveiben járó nő mindennapjait meséli el. Minden fejezet egy-egy helyszín, ahol a névtelen főhősnő jelen van. Elmeséli, hogy miket lát, miket érez a látottak alapján, és mindeközben nagyon távolságtartó a világgal. A városi elidegenedés lenyomata, amit Jhumpa Lahiri próbált megfogalmazni, és az igazat megvallva sikerült is neki. A regény könnyen fogyasztható és hamar kiolvasható. Nem egy olyan kötet amit bátran merek ajánlani mindenkinek, de azt el tudom képzelni, hogy évek múlva újra előkerül majd.