Eltelt több, mint két hónap, hogy a belvárosból kiköltöztünk ide, a kertvárosba, viszont egyszerűen képtelen vagyok túltenni magam azon, hogy bár látom minden szépségét az új környéknek (főleg az előzővel párhuzamba állítva), mégis túlságosan megszoktam, hogy az utcánkban volt szinte minden, ami meg nem, az a másik utcában. A seggünk alatt volt a bolt, a fodrász, az út túloldalán a bank, konkrétan semmiért nem kellett messze menni. Az ott töltött hat év alatt olyan szinten megszoktam a kényelmet, ami ezzel járt, hogy nagyon nehéz lesz ezt az új helyzetet elfogadnom. Igen, most egy biztonságosabb és csendesebb környéken élek, ráadásul félig-meddig zöld övezetben. Azt is tudom, hogy ennek kellene örülnöm. De mégis minden szarért nagy utat kell megtennem, és ehhez még idő kell, hogy megbarátkozzak vele.