Augusztus óta először jártam az immár üres szülői házamban. Annak apropóján, hogy hétfőn lomtalanítás lesz, így kipakoltunk nagyon sok mindent. Kicsit szar érzés volt az út szélére pakolni a múltat. Közben pedig mégis jó lenne, ha lezajlana végre a hagyatéki, hogy el tudjuk adni, de még mindig semmi, holott már húsvét vasárnap megkaptam a telefont, hogy elaludt. Nem volt jó érzés ott lenni, de közben kicsit mégis. Furcsa ez így nagyon.