Tegnap éjjel is úgy aludtam, ahogyan az elmúlt jó néhány éjszaka alatt is: egy szál gatyában, bukóra nyitott ablaknál. Nem sokkal az ébredés után már éreztem, hogy valami nem oké. Kicsit kapart a torkom.
Aztán napközben kezdtem érezni a közeledő esőt. Borzasztóan fájt a fejem, a végtagjaim hirtelen súlyos kilókkal lettek nehezebbek, ezen kívül fejen állva, egy kézen is eltudtam volna aludni.
Majd jött a hazamenetel. Nyilván lehült a levegő, szakadt az eső, én pedig nem készültem erre: póló, rövidnadrág, irány haza. Amire hazaértem, már annyira vacogtam, hogy alig találtam be a kulccsal a zárba. A hőmérsékletem 37,3. Vettem egy igazán forró zuhanyt, bekaptam egy gyógyszert, most ittam meg egy forró teát, és két pulóverben pihenek a kanapén.
Igen, mindezek nagy részét magamnak köszönhetem.
Utóirat: délután fél négykor, hazafelé a buszra szállva olyan határozottan köszöntem a sofőrnek, hogy "Jó reggelt!", talán észre sem vette.