Tartozom egy vallomással: néhány héttel ezelőtt kezembe vettem Gabrial García Marquez - Száz év magány című klasszikusát, és hát... nem ment. Olvastam, elvoltam vele, de nem kötött le. Körülbelül száz oldalt olvastam el belőle, amikor a következő napon úgy döntöttem, hogy nem folytatom, legalábbis egyelőre pihentetem. Néhány nappal később pedig rájöttem, hogy engem ez a könyv egész egyszerűen nem érdekel, mert nem köt le annyira, hogy a túlnyomó részén is átrágjam magam.
Nyilván emberek ezrei hagynak félbe könyveket szerte a világon, ugyanakkor ez rám egyáltalán nem jellemző. Legalábbis jó ideje. A másik dolog, hogy mégis csak egy klasszikusról van szó. Ki tudja, egyszer talán folytatom, de lehet, hogy elölről kezdem, ez viszont nem mostanában lesz.