Tegnap volt a temetés. A harangszó, mintha gyomron rúgott volna. Szertartás közben a pap nagyon szép, személyre szabott beszédet intézett apám felé. Sokan eljöttek. Szép idő volt, azonban mielőtt az urnát a sírba helyezték volna, megdörrent az ég. Nem sokkal később az ég is leszakadt, mondhatni szerencsénk volt az időponttal.
Hallottam egy olyat, hogy akkor nősz fel igazán, ha mindkét szülődet elveszted. Ezek szerint én most nőttem fel igazán.
Örülök, hogy végre sikerült eltemetni, hiszen most érzem igazán azt a gyászhangulatot, amit meg kell élni, hogy tovább léphessek. Mintha most tudatosult volna bennem igazán, hogy elment. Mintha most fogtam volna fel. Nehéz időszak jön, pláne amikor időről időre belépek majd az üres szülői házamba.
Nem volt könnyű életed, de mindig a dolgok jó oldalát nézted, és mindenből próbáltad kihozni a legjobbat. És soha nem adtad fel. Irigylésre méltó hozzáállásod volt a legnehezebb időkben is. Nyugodj békében, Apu!