Péntek van, de nem csak az idő, a hangulat is borús, pedig szokás szerint a csapból is kávé folyik. Mintha az egész város kicsit lassabb lenne; mintha valaki, valahol visszatekert volna egy potmétert, hogy komótosabban működjünk egy kis ideig.
Ez a hét átszáguldott rajtam, beledöngölt a földbe, és pont csak lélegezni hagy. Amíg ezeket a sorokat írom, odakint kutyák ugatnak, autók húznak el, gyerekek nyüstölik a szüleiket, és crossmotorok fülsértő kakofóniája töri meg a nyugtató, egybefolyó zajmasszát. Közben idebent a konyhában főni kezdett a víz, úgyhogy bele is rakom a kölest.
Ez most egy ilyen összefüggéstelen gondolatmenet lett.