Nem szeretek nyilvános helyen enni.
Éttermek, kifőzdék, gyorsbüfék, legyen az bármi. Hiába szolgálja ezt a célt az adott hely, hiába esznek-isznak a többi asztalnál is, egyszerűen az is zavar, hogy idegenek fogyasztanak körülöttem. De az még inkább, hogy ők is bármikor azt láthatják, hogy tömöm a fejem. Tény és való, az asztaluknál ülve jobb dolguk is van, mint a másikat - mondjuk engem - bámulni evés közben, ugyanakkor tartom magam ahhoz, hogy az evés egy privát dolog, de nevezhetjük intimnek is. Hiszen a szádba veszed az ételt, megrágod, lenyeled, ne adj isten még beszélsz is közben (mondjuk inkább ne tedd!). Közben ki és be mászkálnak az emberek, centikre suhan el tőlem a felszolgáló, vagy éppen ordítják a pult mögül teli torokból, hogy készen van a rendelés.
Nincs olyan étterem, ahol felhőtlenül tudnám élvezni az ízeket. Lehet a tányéron bármilyen szépen elrendezve az adag, ezerszer is inkább házhoz rendelek, ha valamelyik helyiség menüjére vágyom. Még az adott étkezde atmoszféráját is mindenféle hiányérzet nélkül tudom mellőzni, ha az az ára, hogy legalább nyugodt környezetben ki tudom élvezni az ételt, amiért fizettem. De legalább nem frusztrálnak a fentebb leírt dolgok.