Az elmúlt két napban csendben voltam, ennek oka pedig, hogy egyszerűen nem volt mit mondanom. Talán ez a két nap volt csak idén, amikor nem született bejegyzés a blogba.
A mai napot egyedül töltöm. Kicsit visszajött a hűvös, most hosszúnadrágban és pulóverben ülök itthon, odakint alaposan be van borulva, de engem ez sose zavar. Sőt, örülök neki, a meleget még mindig nem sikerült megszeretnem. Lassan valami vacsorát is illene kitalálnom, este pedig lehet, hogy megnézek egy ajánlott horrort.
Ami az olvasást illeti, kiolvastam életem első Sherlock Holmes-könyvét, történetesen kronológiailag is az elsőt (A brixtoni rejtély), és már a másodikat is elkezdtem (A négyek jele). Egész jók. Számomra nem a bűnügyi irodalom tetőfoka, amikor a nyomozó szó szerint hajszálakból már félig megoldja a rejtélyt, de bírom Doyle stílusát, valamint Holmes karakterét - és a regények is kényelmesen rövidek.
Úgyhogy ezek vannak.