Három mantra, amitől hülyét kapok

"Az nem munka!"

De igen, barátom, az munka. Attól, hogy valaki nem megy tönkre 50 éves korára fizikailag, attól, hogy nem lesz talpig koszos, nincs talpon napi 12 órát és nem lesz kérges a tenyere, attól az még munka. Elvégzi a feladatát, amit rábíztak (legyen az bármi) + pénzt kap érte = munka.

"Mert nem voltál katona!"

A sorkatonaság az, amivel sokan mártírkodnak, ugyanakkor a francba se kívánják az ott töltött időt. Kevés kivétel van, aki jó emlékeket őriz róla. Ugyanakkor nem látni azt a kiugró, személy- vagy viselkedésbeli változást, amelyet az egykoron sorkatonaságot megélt személyek esetében lehet tapasztani. Arról nem is beszélve, hogy bár lehet szidni a mai fiatalokat, de őket többnyire olyan férfiak nevelték ilyenné, akik jó eséllyel voltak katonák.

"Afrikában éheznek"

Tegye fel a kezét, aki már jól lakott, ugyanakkor maradt a tányérján egy pont akkora adag, amely segítene előidézni egy kiadós hasfájást, ám meghallja a "ne pazarolj, Afrikában éheznek!" mantrát, és a távolba révedve elképzeli szegény, afrikai éhezőket, majd nagy sóhajok közepette megerőlteti magát, és inkább megeszi a maradékot is, hasfájás ide vagy oda, de hát Afrikában éheznek. Nem látom a kezeket.