Tegnap este olvastam ki: még mindig velem van, még mindig kísért. Nem akartam letenni, mégis féltem folytatni, mert ki tudja, mi vár rám a következő oldalon? Briliánsan megírt regény, amelyet nem is értem, hogy miért kellett eddig halogatnom. William Golding könyve egy fokozatosan építkező rémálom. Nem, egyszerűen képtelen vagyok fogást találni rajta. A Legyek Ura az egyik legnagyobb könyves élményem eddig. Bármikor törölném ezeket az oldalakat az emlékezetemből, hogy aztán újra és újra első élményként élhessem át.
