Ma reggel jött a telefon: apám végleg elaludt. Sok fájdalma volt az elmúlt napokban, hetekben. Tegnap (az állapotához képest) jobban volt, este elaludt, reggel pedig nem ébredt fel.
Pénteken, amikor látogatóban voltam nála, búcsúzáskor lehúztam a maszkomat néhány pillanatra, hogy anélkül mondhassam el neki: vigyázz magadra! Persze akkor még nem tudtam, hogy ilyen hamar bekövetkezik mindez. Bár az orvos megmondta, hogy nem sok ideje van vissza, és az állapota is napról napra romlott, ugyanakkor annak idején láttam anyámat sokkal rosszabb állapotban, mielőtt ő ment volna el.
Egyelőre még én magam sem tudom eldönteni, hogyan is vagyok. Fáj, ez tény. Immár mindkét szülőmet elvesztettem. A temetés után biztosan könnyebb lesz.
Az is biztos, hogy ez a blog is sokat fog segíteni, jog kiírjam magamból a dolgokat.